Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –
Az is
te vagy
Már jó ideje nem akarsz pótolni
fájó mulasztást. Miért kínos mégis újra szembesülni érintetlenül hagyott szirmokkal? Ugyan mitől sérti önérzeted létük puszta tudata is? Titkolnád, hogy annyi idő múltán felfakadt, pedig bizonyosra vetted: régen betokosodott. Oktalan düh és önsajnálat csapdáit kerülni kevés. A férfigőgnek nem tartozol többé — rászolgált, hogy immáron rangján kezeld. Szerethetnéd akár, elvégre az is te vagy, az a kiújuló seb. |
I to si ti
Već
duže vremena bolnu propust
naknaditi
ne želiš. Ipak, zašto je
ponovo
suočavanje sa netaknutim
latima
mučno? Tek pusto saznanje da
postoje
tvoju samosvest zbog čega
vređa?
Tajio bi da i nakon tolikog
vremena
raspuče, a bio si siguran:
odavno
zarasla. Za zaobilazak njenih
stupica
nedovoljno je bezrazložan bes i
samosažaljenje.
Muškoj obesti više nisi
dužan
– zaslužila je da na pravo mesto
postaviš.
Mogao bi nju da voliš, ta
i
to si ti, ona ponovo otvorena rana.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése