Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –
|
A halál fekete libegőjén –
Nézem a
teret, a hintát,
anyám szívének meghasadását,
a hófehér krizantémokat arca helyén, ahogy elszállnak álmaink a semmi ezüstködén. Fodros ruhás angyalok hívnak, gyere... Milyen hatalmas a halál játszótere, s míg térdei közül el nem enged az utolsó törvény, csak ringatózunk fekete libegőjén, anyám és én. |
Na mračnoj
žičari preminuća –
Gledam ljuljašku, tržište,
kidanje srca moje majke
na mestu njenog lica bele ivančice,
kako u srebrnoj magli ništa
naš san nestaje.
Anđeli sa naboranim haljinama zovu,
kreni...
Veličanstven je igralište smrti,
i dok me poslednji zakon između kolena
ne pušta,
samo se ljuljamo na mračnoj žičari preminuća,
mama i ja.
Prevod:
Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése