Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –
Magánlabirintus
megmutatkozom a
fénylő kietlenségnek
mögöttem negyvenhat tömör sziklaoszlop balról szantálfüst jobbra kút körötte izzó illatos homok utolsó beavatási rituálé zajlik áldozati tánc szemben a fal és a kétszárnyú kapu rajta jel kicsit távolabb isten háta
ez tehát a hely a végső elhatározás helye
személyes bolyongásaim kezdete milyen régóta énekel a sivatag pirkadatkor milyen határozottan akarom üdvözölni az őrzőt és érinteni a bronzkilincset az elfeledett dolgok labirintusában egyedül leszek és magam |
Privatan lavirint
sjajnoj pustoši se pokazujem
iza mene četrdesetšest čvstih kamenih stubova
levo dim sandalovine desno zdenac okolo žaran
mirisav pesak poslednji ritual posvećenja je
žrtven ples nasuprot zid i dvokrilna
vrata sa oznakom malo dalje leđa gospoda
dakle to je mesto
mesto konačne odluke
početak vlastitih lutanja od kada
peva pustinja u svanuću sa koliko
odlučnošću želim čuvara pozdraviti i
bronzanu kvaku dotaknuti u lavirintu
zaborava biću sama samcata
Prevod: Fehér Illés
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése