Filip Tamás Nagy számok – Veliki brojevi

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

Nagy számok Csak a látszat tágas, mint az űr, a lényegnek vannak természetes határai. Az egyetlen fény egy tekintet ezüsthúrjába rejtve dermeszti meg a világot. Ha az ellenállás olykor még fel is parázslik bennünk, a nagy számok örvénye magával ragad. De azt, hogy győzne is, nem hiszem. Pedig egy lakatlan történetben lépdelünk csukott szemekkel, akár a gyerekek, amikor vakot játszanak hazafelé menet.

Veliki brojevi Poput vasione samo je privid prostran, suština svoje prirodne granice ima. Jedina svetlost sakrivena u srebrni nit jednog pogleda svet ledi. Ako otpor koji put u nama još i zaiskri, vir velikih brojeva sa sobom nas nosi. Ali da i pobedi, ne verujem. Iako zatvorenim očima u pustoj dogodovštini koračamo, kao deca kad na putu do kuće slepca igraju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=9577

Filip Tamás Döntés – Odluka

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

Döntés A tenyered füstöl, ahogy átveted magad a dogmák izzó rácsain. Égett húsod szagától nem undorodsz, de többé nem tudsz írni sehogy. Egyetlen szót pörgetsz magadban: átjutottam. És nem érted, a többiek hogyan képesek ugyanezt mondani, miközben ők megtorpantak a rács előtt.

Odluka Preskočivši užarene rešetke praznoverja dlanovi ti dime. Ne gadi ti se miris vlastitog opečenog mesa, ali više ne možeš ni pisati. U sebi jednu jedinu tezu vrtiš: prešao sam. I ne shvataš, ostali kako mogu isto pričati, dok će u isto vreme ispred rešetke zastati. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1601/mind-el-filip-tamas-versei

Filip Tamás A leveleket elviszik – Pisma odnesu

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

A leveleket elviszik Bejött a lehetetlen változat, a gipszből kiöntött árnyékok kora. A hosszú botokkal levert Napé, mikorra a gyertyalángból is csak a nem világító szegély marad. És micsoda alaprajz ez, micsoda városé, amelyen taposok szemeimmel? Egy labirintussá nagyított ujjnyomat? És nem segít észak, mert nem arra van. És mért kérdezem az utolsó füstre, mit szemembe fújsz: "Ez királyi méret volt, ugye?"

Pisma odnesu Stigla je nemoguća varijanta, era iz gipsa izlevenih senki. Sa dugačkim batinama oboren Nape, kad čak i od plamena sveća samo taman rub ostaje. I kakav tlocrt je to, kakvog grada, na kojem očima gazim? U lavirint uvećan otisak prsta? I sever ne pomaže, jer nije u tom pravcu. I zašto pitam pri osetu poslednjeg dima, što mi u oči duvaš: „To je bio kraljevskog formata, zar ne?” Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=9871



Filip Tamás A másik – Onaj drugi

 

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

 

 

A másik   Talán már épül benned egy híd, fényből és füstből, amin elindulsz, hogy átérj másik oldaladra. Vagy netán egyszerre vagy várvédő és ostromló katona, létrákon igyekszel fölfelé, égi bástyák magasába, és amikor felérsz magadhoz, a másik, létrádat mindig eltaszítja. Földre zuhansz, a fejed mégis felhőkbe ütöd bele, a panoráma egészen közel kerül: orrod előtt hangya és gyorsvonat. Egy másik történetben folytatódsz, elágazol, spirál, ellipszis leszel, egy kolostor merengőjében imádkozol, olyan lassan, ahogyan evezni tudna benned a láncra vert folyó, az arckönyvben lapozgatsz lázasan, próbálsz valakit megtalálni, és örömszakadtáig ragaszkodsz életedhez. Egy néma serpára bízod magad, amikor eldöntöd végre: az alaptábort elhagyod.

Onaj drugi   Možda se već gradi u tebi jedan most, iz svetla i dima, na kojem krenućeš da bi na drugu obalu stigao. Ili si možda istovremeno vojnik branilac i napadač, putem merdevina trudiš se gore stići, u vis nebeskih kula, i kad već do sebe stižeš, onaj drugi odgurne ti merdevinu. Na zemlju padaš, ipak glavom o oblake udariš, panorama je sasvim blizu: ispred nosa ti je mrav i brzi voz. U nekoj drugoj priči se nastavljaš, pregazi te, bićeš spirala, elipsa, u sanjarnici nekog samostana se moliš, tako sporo kao reka u okovima bi u tebi veslati mogla, žurno pretražuješ knjigu obraza, pokušavaš nekoga pronaći i do svog života do besvesti se držiš. Nemoj šerpi se prepuštas kad konačno odlučiš: osnove napustaš.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=26633

 



Filip Tamás Szállás – Konak

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

Szállás mondd milyen belépni a sötét terembe és kerülgetni a háncson rossz rongyokon alvókat meg a szerencsésebbeket akik függőágyban szuszoghatnak milyen lépkedni köztük a sötétben alvásuk sűrű szagát belélegezve annyi helyet keresve a puszta földön hogy háncsodat magad alá terítve te is elférj az alvók között és milyen a közös levegőbe kifújni legbensőbb lényegedet és megérni velük együtt a reggelt elkölteni köztük a magányos reggelit mielőtt útra kelsz megint

Konak reci kako je ući u tamnu prostoriju i obilaziti one koji na lubu ili krpama spavaju i srećnije koji u visećim krevetima mogu dahtati kako je među njima udisavši gusti miris spavanja koračati tražeći toliko mesta na goloj zemlji da svoj lub ispod sebe prostirajući i ti među uspavale možes stati i kako je u zajednički vazduh svoju najdublju suštinu izduvati i zajedno s njima jutro doživeti usamljen doručak među njima smazati pre no što opet na put kreneš Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.forrasfolyoirat.hu/0106/filip.html



Filip Tamás Előkészület - Priprema

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

Előkészület Először is keríts mardosó lángokat valahonnan, aztán próbálj arany lótuszt ültetni közéjük, és kormozott üvegen át figyeld, ahogy a fehér izzásban gyökeret ver. A sírfeliraton van időd  gondolkozni: akinek szánod, még meg sem született.

Priprema Prvo nađi negde razbuktalu vatru, zatim pokušaj u sredinu zlatnog lotosa saditi i preko čadžom zasenjenog stakla promatraj, u usijanoj belini kako pušta korenje. Razmišljati o nadgrobnom natpisu imaš vremena: kome si namenio, još se nije ni rodio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1601/mind-el-filip-tamas-versei



Filip Tamás Augusztus – Avgust

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

Augusztus Minden lélegzetével megsebez, és bennem dörömböl a szívverése. Kérlelem, de mint a tenger, hajthatatlan, holott minden hulláma arcomba vág. Azzal, hogy van, sorsom igazítja. De miért is tudná, hogy együtt szedtük a túlérett meggyet, hogy velem hallgatta a kádban a Pastorale szimfóniát. Az éjszaka fűre terített plédjén, bűnösök nyugalmával alszom. S mikor lehull augusztus legszebb hullócsillaga, egy álom-mozdulattal üres helyére visszahajítom.

Avgust Sa svakim uzdahom me ranjava i njeni otkucaji srca u meni lupaju. Moljakam, ali kao more, nesalomljiva je, mada svaki val moje lice udara. S time što postoji, sudbom mi upravlja. Ali zašto bi i znala da smo prezrelu višnju zajedno brali, da u kadi simfoniju Pastorale sa mnom je slušala. Na tratini položenom prostiraču noći sa smirenošću grešnika spavam. I kad najlepša zvezda padalica avgusta padne, sa jednim pokretom sna na njeno prazno mesto ju bacim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=37634



Filip Tamás Pillanat – Trenutak

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

Pillanat Mintha egy láthatatlan nép tagja lennék, elmegyek melletted. Mintha te is láthatatlan lennél - valamiképpen össztartozunk. Talán ugyanazt a zenét szeretjük, és kedvenc könyveink is ugyanazok, de hiába érintenélek meg, te azt hinnéd, hogy csak emlékezel valamire, ami nem is történt meg soha. A szív cenzora forgatja ezt a verset; régóta üldögél vele a lámpafényben: kint sötét van, belül még sötétebb. Kihúz belőle minden érthetőt, minden vonatkozást, világvevő rádióján valami édesbús zenét keres magának, és közben patakzanak a könnyei.

Trenutak Kao da sam član nekog nevidljivog naroda, prolazim kraj tebe. Kao da si i ti nevidljiva – na neki način pripadamo jedan drugom. Možda istu muziku volimo i iste su nam i omiljene knjige, ali zalud bi te taknuo, ti bi verovala da se nečega samo prisećaš što se nikad nije desilo. Tu pesmu cenzor srca okreće; u svetlu lampe odavno s njom sedi: mrak je vani, još je veći mrak unutra. Sve što je razumno u njoj, svaku vezu uništi, na radiju koji svet hvata neku setnu pesmu traži i usput suze lije. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=4920