Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Katzler Hilda. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Katzler Hilda. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. április 9., hétfő

Katzler Hilda Titkaink – Naše tajne


Katzler Hilda

Titkaink

Gyöngyözd fel
keblem, arcom,
testem,
minden hajlatom
szerelmed
titkos gyöngyeivel,
úgyis visszaadom,
majd lemossuk
fájó könnyeinkkel,
hogy újra
gyöngyözhessünk
örök körforgásban,
ahol én te leszek,
te szebben én…
Gyöngyöd,
Gyöngykoszorúd,
és te az enyém.

2015. július 22.

Naše tajne

Tajnim biserima
tvoje ljubavi
mi kiti
grudi,
lice, telo,
svaku boru,
vratiću ti,
pa sa bolnim suzama
našim spraćemo
da u večnoj vrevi
opet možemo
biserima se kitit,
gde ću ja ti biti,
a ti lepša ja...
Tvoj biser,
Tvoj venac od bisera,
a ti si pak moj.

22. jula 2015.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.montazsmagazin.hu/katzler-hilda-kolto-is-rossz-vonatra-szallt/

2017. április 10., hétfő

Katzler Hilda Körtánc – Kolo



Képtalálat a következőre: „katzler hilda”

Katzler Hilda



Körtánc

Lassan indul körbe-körbe
ez a körtánc örökre, sodor
részeg akaratlan, viszel
magaddal egyre sebesebben
kegyetlen kegyelemmel pörgünk,
de nem én vagyok, száguldó
miértek és csakok, pőre indulatok
robbannak fel, a semmit ölelem,
szédülsz nagyon, nem tudsz
kiszállni, hagyom, a leggyengébb
láncszem te vagy, szépen szakad,
képtelen iramban forog a tánc,
gyötrődve ropod, valami fáj, érzem
elszánt arcodat, még nem vagy
önmagad, hamis akkordok csúsznak
a felszín alatt, néma sikolyt szaggat
a száj, disszonáns hangok, még
mindig fáj, meghasonlás körbe-körbe
ez a körtánc örökre, vagy csak
látszat az? Tombold ki magad!
Lankadatlan vadul, szűköl a vágy,
utolsót lobban, a semmi is fáj,
körbe-körbe ez a körtánc örökre,
repítesz magaddal, forgunk
szakadatlan, már csak te vagy,
téged látlak, őrzöm az apró kis
csodákat…most nagyon fájnak…

Egy némafilm pereg…
súlyos terhed cipeled a múltból
és elveszett önmagad, de nézd,
múlik a félelem, minden kötél szakad…
még fogom a kezed… Vagy?

2o15. jún. 11.

Kolo

Ovo kolo danonoćni
polako kreće uokolo, omamljeno
nehotično nosi sa sobom,
sve brže me nosiš sa sobom
nemilosrdnom milošću se vrtimo,
ali ta nisam ja, mnoštvo jezdećih
zašto i samo, gola uzbuđenja
eksplodiraju, ništa grlim,
vrti ti se, silaziti ne znaš,
pustim te, u lancu najslabija
karika si, lepo se kida,
ples u besmislenom tempu se vrti,
neutešno prebiraš nogama, nešto
ti boli, osećam tvoje odlučno lice,
još nisi svoj, ispod površine
akordi su lažni, usne neme krikove
ispuštaju, neskladni su glasovi,
još uvek boli, to danonoćni kolo
razdor širi uokolo, ili to je tek
privid? Ne ustručavaj se!
Neumorno besni, cvili žudnja,
poslednje plane, i ništa boli,
uokolo je to kolo danonoćni,
sa sobom me nosiš, bez prekida
se vrtimo, već samo ti postojiš,
tebe vidim, čuvam sitna
čuda... sad su stvarno bolne...

Vrti se nemi film...
iz prošlosti težak teret nosiš
i sebe izgubljenog, ali vidi,
strah prolazi, niti se kidaju...
još ti držim ruku... Postojiš li?

11. juna 2015.

Prevod: Fehér Illés



2016. április 9., szombat

Katzler Hilda Erika Morris emlékére – U spomen Erike Moris

Képtalálat a következőre: „katzler hilda”

Katzler Hilda


Erika Morris emlékére
(Költőtársam volt)

A hír letaglóz!
Honnan jön ez a rossz?
Önmagamba bújok.
Értetlenül bűvölöm a monitort.
Felfoghatatlan!
Jaj, monoton zakatol az a „meghalt”.
Minden betű testet ölt,
majd visszhangként visszapattan,
üresen kattog homlokom mögött.
Miértek cikáznak rémülten,
de a válaszok késnek.
Meghalt! Forgatom számban a szót.
Félek!
Nem bírom lenyelni!
Hideg, kegyetlen, fémes.
Ez egy másik dimenzió,
sírnak az emlékek…

Derékba tört élet, megpróbáltatások.
Szó nélkül, keményen, bátran…Látod?
Nehéz sors, öröm és bánat,
hűség, barátság, alázat…
Nincs lehetetlen!
Nála első a szeretet, a másik ember.
A remény utoljára…
Egy helyről jöttünk… Hála!
A gyökerek, a kezdet…alig ismerem,
de nyomot hagy bennem. Még érzem verseit.
A válasz még mindig késik, kevés!
Gránitból volt! Miért, miért ment el?
Ő sosem adta fel!
Csak lassan dereng a múltból egy szerelem.
A pótolhatatlan! Lelkének jobbik fele! A társ!
Végre, megnyugszom!
Most már együtt vele, örökre, odaát…

2016. március 10.

U spomen Erike Moris
( Drugarica mi je kao pesnikinja bila)

Uzdrma me vest!
Odakle stiže to zlo?
U sebi se povlačim.
Monitor sa nedoumicom čaram.
Neshatljivo!
Joj, to “umrla je” momotono zveketa.
Oživi se svako slovo,
pa poput odjeka se odbijaju,
iza mog čela prazno odzvanjaju.
Pitanja preplašeno šaraju,
ali odgovori kasne.
Umrla je! Reč u ustima prevrćem.
Bojim se!
Progutati ne mogu!
Hladna je, svirepa, metalna.
To je neka druga dimenzija,
plaču uspomene…

Prelomljen život, iskušenja.
Bez reči, tvrdo, hrabro… Vidiš li?
Teška sudba, radost i bol,
vernost, prijateljstvo, poniznost…
Nemoguće ne postoji!
Za nju prvobitna je ljubav, čovek, onaj drugi.
Nada poslednje…
Iz jednog mesta smo…Slava!
Koreni, početak… jedva nju poznajem,
ali njen trag je u meni. Osećam njene pesme.
Odgovor još uvek kasni, nedostaje!
Iz granita je bila! Zašto, zašto je otišla?
Nikad se nije predala!
Jedna ljubav iz prošlosti tek se nazire.
Ona nenaknadiva! Bolji deo njene duše! Ortak!
Konačno, smirila sam se!
Sad već sa njom, zauvek, tamo preko…

10. mart 2016.

Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

2016. március 16., szerda

Katzler Hilda Mi – Mi

Képtalálat a következőre: „Katzler Hilda”

Katzler Hilda

Mi

Ahol te végződtél, ott kezdődtem én…
Kitörölhetetlenül bennem,
kitörölhetetlenül benned,
kitörölhetetlenül engem,
kitörölhetetlenül téged…
érezlek, érzel, vagy, vagyok…
Egymásban!
Kitörölhetetlenül fáj?
Te, én! Mi!
A vágy titokba zárva vár!
Nyisd ki!

2016. március 3.
Mi

Gde si se ti okončao, tamo sam ja nastala…
Neizbrisivo u meni,
neizbrisivo u tebi,
neizbrisivo mene,
neizbrisivo tebe…
osećam te, osećaš me, postojiš, postojim…
Jedni u drugom!
Neizbrisivo slabi?
Ti, ja! Mi!
Čežnja u tajnu zatvoreno čami!
Otvori!

3. mart 2016.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2016. március 1., kedd

Katzler Hilda Variációk a retorikáról vagy erotikáról? – Varijacije na retoriku ili erotiku?


Képtalálat a következőre: „katzler hilda”

Katzler Hilda


Variációk a retorikáról vagy erotikáról?

1. AMIKOR…

Amikor mellém hevertél, halkan sikkantott lepedőnkön az éj.
Álmukból eszméltek a vágyak,
a gátlás semmivé ájult,
illatok suttogtak titkokat egymásnak…
Bekötött szemmel érzékek terceltek,
finom húrokat pendített a csend,
szimfóniát játszott az érzés,
kacéran a végtelenbe zeng…


A dal egyre erősebben szól, a szétfolyó idő lassan csordogál,
önfeledtre hangol…
Egy mosoly szélén cseppen,
mikor csúcsra ér a perc, szétrobban
a pillanattal, és párnába gyűrődik a rend.
Függyöny redői közt bújik a sóhaj,
csendesen búcsúzik az est.


2. AMIKOR…

Amikor először öleltél, megszelidültek az árnyak,
halkan sikkantott lepedőnkön a fény,
álmukból eszméltek a vágyak.
A gátlás egy sóhaj szárnyán reppent,
illatok suttogtak titkokat,
érzékek terceltek kacéran, bekötött szemmel,
finom húrokat pendített a csend,
szimfóniát játszott az érzés, egyre erősebb…


A szétfolyó idő lassan csordogál, egy mosoly szélén cseppen, miközben
csúcsra ér a perc, szétrobban a pillanattal,
és párnába gyűrődik a rend.
Testünk még lebeg, mikor lábujjhegyen
eloson az est.
Varijacije na retoriku ili erotiku?

1. Kada…

Kad si pored mene prilegao,
noć je na plahti tiho kriknula.
Osvestila se čežnja iz sna,
ukočenost u nesvest isčezla,
što su mirisi šaputali tajna je ostala...
Svezanim očima osetila gukali,
tišina tanane niti udarala,
žudnja simfoniju svirala,
izazovno u beskraj odvanja...

Pesma je sve glasnija,
rastočeno vreme polako teče,
milina je što vlada...
Kapne sa ruba jednog osmeha,
kad časak na vrhunac stiže, skupa
s trenom eksplodira, i red u jastuk se nabora.
Uzdah među borama zavese se skriva,
veče tiho se oprašta.

2. Kada...

Kada si me prvi put grlio,
senka se pripitomila,
sjaj na plahti tiho kriknuo,
osvestila se čežnja iz sna.
Ukočenost na krilima uzdaha odlepršala,
što su mirisi šaputali tajna je ostala,
izazovno osetila gukali, svezanim očima,
tišina tanane niti udarala,
žudnja simfoniju svirala, sve je jača...

Polako teče rastočeno vreme,
kapne sa ruba jednog osmeha, kad
časak na vrhunac stiže, sa trenom eksplodira
i red u jastuk se nabora.
Naša tela još lebde, kad na prstima
veče odbasa.

Prevod: Fehér Illés


2016. február 22., hétfő

Katzler Hilda Másképp – Drugačije


Képtalálat a következőre: „katzler hilda”

Katzler Hilda

Másképp

A jelek éltetnek titokban, 
de ennyi nem elég, több kell,
a bizonytalan felemészt.
Inkognitóban meddig pazarolsz?
Ki kéne szállni már valahol!
Bármi fájt a sosem volt identitásban,
amit ott és akkor megszenvedtél,
próbálkoztál ugyan bátran,
épphogy utolérted önmagad.
Oly gyatra a szándék, a titkos akarat.
Látod? Mindent jól érzel, ám inkább
belehalsz, mintsem, bevalld, hogy
lehet majd másképp.


A jelek elfogytak! Vársz még?
Drugačije

Potajno te znaci požive,
ali to nije dovoljno, treba više,
neizvesnost razara.
Dokle rasipaš kao bezimena?
Već bi trebalo negde iskrcati!
Bilo šta je bolelo u nikad bilo identitetu,
što si tamo i tada propatila,
mada hrabro pokušavala,
sebe jedva stigla.
Tako je bedna namera, tajno htenje.
Vidiš li? Sve dobro osećaš, ali pre
bi umrla no što bi priznala da
može i drugačije.

Znaci su nestali! Zar još čekaš?

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző


2016. február 12., péntek

Katzler Hilda Farsangban – U vreme poklade


Képtalálat a következőre: „Katzler Hilda”

Katzler Hilda

Farsangban

Amikor a lét minden dimenziója
a szeretet vásznára vetül,
amikor a tudatalatti ismerős
jeleket kódol a felejtés áramlataiba,
amikor a hazugság megszégyenül
a lélek labirintusaitól,
amikor a megbocsátás rádöbben
a lényegére,
amikor az emlékezet tükröt
tart a képmutatásnak,
és ezek nemcsak jelmezek,
akkor, csakis akkor higgy annak,
aki lecsókolja maszkodat…
és ha megfogja a kezed,
tudni fogod,
a másik álarc mögött ki lehet!

U vreme poklade

Kad svaka dimenzija postojanja
na platno ljubavi se projicira,
kad poznanik u podsvesti
u tokove zaborava znakove kodira,
kad se laž u lavirintu duše
osramoti,
kad oprost sa zaprepašćenjem
dođe do suštine,
kad sećanje licemerju
ogledalo pokazuje,
i to nisu samo maske,
tada, tek tada veruj onome,
ko ti krinku s poljupcem skida...
i ako ti ruku uhvati,
znaćeš,
ko može biti iza druge maske!

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=977059972375171&set=a.310749959006179.73708.100002135310590&type=3&theater