Vasadi Péter Újpest, 1926. június 1.–
Forrás
Ha már föltört a kertben, s épp ott, ahol
a szétkorhadt szilvafa teteme s fűrészelt deszkák darabjai kupacban összehányva barnulnak az esőtől, ablakodon a függönyt akár össze is húzhatod. Mi jöhet még, ha földsötétben ezüstvíz bugyborog, maga határoz iránya felől s megindul hozzád fölfelé?
A fű s a csillagzó gazok átnedvesednek.
Tócsa keletkezik. Közepén bukdácsol erecske s csillogva nől. Az epres bádog- bögrédért szaladj. Ne talpas pohárért mintha pezsgőt remélnél. Konyakot. Sört. ez mind üvegbe’ van. Maradjon ott. Hozzá szeszfőzde kell. Titkos recept. A vízhez kozmosz. Kihűlő tűz, pára, idő,
parázslás, jéghideg. S újra tűz. Hegyomlás.
A tengerben fuldokló moraj, ahogy egymásra csúsznak a kéreg fenekedő óriás mezői országnyi részeket szakítva le, páncélos szélükkel rontva s gázolva alapjukat; törvény öli a megszokást. Mi egyszer robbant, szűkül, tágul, s robbanni fog. A bögrét hamar. A víznek tartsd oda. |
Izvor
Ako se već u vrtu izbio, i baš tamo gde
ostaci istrulog stabla šljive i komadi razrezanih
dasaka u nabacanoj gomili dobivaju bronzanu
boju na kiši, zavese na tvom prozoru
ma možeš i skupiti.
Šta može još doći ako u zemaljskoj tami
srebrna voda žubori, smer sama bira
i prema tebi krene?
Ovlaži se trava i zasjali korov.
Nastaje lokva. U sredini sitna žila
se spotiče i blistajući raste. Trči po
dudom kićenoj limenki. Ne po peharu
kao da se šampanjcu nadaš. Konjaku. Pivu.
sve to je flaširano. Neka tamo ostane.
Njima pecara treba. Tajni recepti.
Vodi kosmos. Utihnula vatra, para, vreme,
žar, mraz. I ponovo vatra. Rušenje brda.
Huka šta se u more davi, kad u kori
nasukana ogromna polja jedna na druge
naslažu otkidajući komade veličine država,
svoje osnove bridovima gazeći, rušeći;
naviku zakon ubija. Što se jednom
eksplodiralo, sužava se, širi i eksplodiraće.
Brzo limenku. Pruži vodi.
Prevod: Fehér Illés
|
