Aleksandar Vučo
Beograd 25.
septembar 1897. – Beograd 25. jul 1985.
Ljubavnica
Ona se roji u mojim rukama
i ne da mi da legnemo bilo gde bilo kad zavlači prste u moja usta i muči mi jezik da govorim bilo šta Ona taloži svoju ikru na bilo koju moju žilicu seva u mojim rebrima gde nema nikoga i vuče me kroz grane očajanja u zapevke smrti u venac od žice i lakiranog lišća na mokri asfalt gde bilo koji konji padaju Na njenom sam mestu u satu njenom spavam ili bdim na nogama u njenim hlorofilnim očima bila noć ili dan na štakama u zatvoru njene kose na tornju kolena pod krvlju njenom koja leži na otvorenim bilo kojim mojim ranama Moja je ljubav gola turpija riba zarđala od udica i nikako da mi kaže jednostavno kao što je zebra prugasta: hajde da se svučemo veseli i legnemo zajedno bilo gde bilo kad |
Szerető
Karjaim közt nyüzsög
de hogy bárhol bármikor
lefeküdjünk azt nem
nyelvemet ujjait számba dugva
gyötri
csak szójak bármit
Ikráját bármelyik vénámba is rakja
bordáim közt villámlik ahol senki
sincs
és a kétségbeesés ágai közt
az ismétlődő halálba
a drótok és lakkozott levelek
koszorújába
a nedves aszfaltra vonszol ahol
elesenek a lovak
Alszom vagy virrasztok
ott vagyok ahol ő is karórájában
klorofillal telt szemében
éjjel vagy nappal mankóval
haja fogságában ágaskodó térdén
vérében amivel bármelyik létező
nyílt sebemet betakarja
Szerelmem a horgoktól
berozsdásodott csupasz reszelő
és sehogy sem tudja a zebra
csíkozottságának
egyszerűségével mondani:
gyerünk vetkőzzünk le vigadjunk
és bárhol bármikor együtt feküdjünk
le
Fordította: Fehér Illés
|
