Keresés ebben a blogban

2017. augusztus 20., vasárnap

Fülöp Gábor Az akasztás előnye – Prednost vešanja


Fülöp Gábor Ujvidék 1950. március 19. –



Az akasztás előnye

Láttad azt a felakasztott legyet
az ajtón?
Láttad, milyen szépen
himbálózott?
Csupán saját szárnyaival
kis feje körül,
cérna nélkül,
sosem lenne képes
leírni ezt a tökéletes ívet.
Ide - oda,
ide - oda,
ide - oda.
Légy-inga.
Inga légy!

Fegyelmezett.
Prednost vešanja

Jesi li video na vratima onu
obešenu muvu?
Jesi li video kako lepo
se njihala?
Oko sićušne glave samo
sa svojim krilima,
bez konca,
nikad ne bi bila
sposobna tako savršen luk praviti.
Amo-tamo,
amo-tamo,
amo-tamo.
Klatno-muva.
Budi klatno!

Sabran.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/4959-fulop-gabor-versei-az-akasztas-elonye-ab-ovo-haza

2017. augusztus 19., szombat

Mišo L. Korać Crni barjaktar I. i II. deo – Fekete zászlóvivő I. és II. rész



Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –


I. deo: Pismo mom bratu

Moj đed Nikola
SAD-e Teksas
Porijeklom
OFF Montenegro.
Ja, Nik pišem pozdrav od tata
Đorđija
po neki junak
Karađorđe.
Da, đedo ponekad
gleda sa rukom nad očima
preko"Bare"
sa kojih suza kipti k'o Nijagara...
J am Nik od majke Dej
mamina mama je od Afrika,
vi kažete brat Melez
mi kažemo Amerika...
Đed Nikola, Nikol SAD-e
bio pjesnik. On pjeva
Ja pamti:

"Jebem ti list na gori
jebem ti cvijeće u dolu
kad niko neće da shvati
u kojem živim boli"
On voli Amerika
On voli Montenegro...
J am narednik
demokrata.
Đedo priča:
Mi nešto barjaktar
k'o u Engleska vitez...
Ja onda crni barjaktar
nešto posebno, hej men...
Ja mrzim rat...
Sve je budalo ali
brate ja vojnik,
a rat je igra,
bezbol, utakmica...
Kako Đedo govori:
"Ko će koga do svoj svoga"
Đedo je imao muda za tri barjaktara,
ono k'o vitez u Engleska, Lord,
tako nešto..
On ponosan, kad je ljut kaže:
"Ja Nikol seljak izniko iz opanaka"
So, no cipelo, prosto gumeno cipelo.
Ja puno prica...Jes, J do...
Ti prica kako tamo na obala...
Meni teško jer mamini crni od Afrika
tatini od Jugoslavija,
Tito,
Balkan
Montenegro...

ono SSN, Televizija...
Piši, moj brat dal' je istina...
Ja vas voli...
Tvoj crni barjaktar
Narednik Lejk
od Nikol Nik...


II deo: Odgovor bratu

Moj dragi Nik
Đedova uzdanico
da nebi skapanije i
ovoga rata
Kako bih saznao perjanico
da naspram sebe imam brata...
Tvoj otac Nikol i moj Đed Perko
brat od dva brata
sa vjerom u istog boga
imahu još jednoga
što na vrata mjeseca pokuca
te nam stoga po đedovini
sopstveni ime muca
te se davno za onoga rata
pređenu sa Ilija u Alija
pa mu je bliža Anadolija
ka tebi Amerika
no sopstvena kapija...

Moj Đed Perko
pred samu pogibiju
podiše svezane ruke put boga
 iz grla mu zakrklja vapaj...
“Reci svevišnji mogul' ovakav u raj,
što ima od brata bliže
no da me on ubija"
"Jel' ovaj što nož na grlo spusti
Unuk mog brata Alija
te ga zvasmo brate Ilija
dok nas nenapusti"...

Isti smo
i Ilija
i Alija
i Allfi
svi smo u nekom
Božijem redu
u kalendaru
pogrešnom
redosledu
i rasporedu...

Il brat
odlazi,
ili se brat
vraća
u vjeru,
u ovom metežu
u ratu,
govnima
u blatu, nož koristi k'a mjeru...

Otac svog oca mrtvog nosaše
obrnuše niza stranu svekolike dveri...
Natamnik za njim viraše
poput izgladnjele zvijeri...

Bi julski dan po njima
crvi mu niz vrat kapaše
put m u se učini vjekovima
otac oca mrtvog nosaše...

Moj otac, tvoj stric
posta ratnik
u želji da braću privije
oko svoga skuta
A tu ga orobiše
i prevariše
i sad mu srce
kuca ispod vojničkog
kaputa.

Svak se svom bogu vrati
prikloni.
I mi ćemo brate Nik
nama je korijen zajednički,
tek kad shvatimo da su zakloni
masovni grob
vojnićki...

Moj dragi Nik
naša su đeca od onog
mudonje barjaktara
pa kad nam se oči
poklope na nišanima
pucajmo jedan drugom u
prsa
Jer tu se bratsvo zatvara...

Do tada Nik
brate po krvi
sa slike đe nam đedovi
vise iznad ormara,
udri junački. muški, prvi
budi nalik
na prađeda barjaktara
što pod barjakom
u sred ljuta boja
po nebu sasijeca glave
u ime glavara
u ime gospodara...

Kad priđemo bogu na poklon
da nam grijehe kantarom mjeri
bezglavo sagnuti u vječni naklon
prepoznaće u nama zvijeri...

Iz grla lavež po vasioni
u traganju vječitom za
korijenima
pitaće Nik milioni
šta je to životinjsko u njima...

Zbogom.
Ne zveckaj
oružjem
u ime slavskog kolaća
ne lomi mi vrata
na umu imaj
da sam čovjek
da držim te za brata
dragi moj
CRNI BARJAKTARE....

I. rész: Levél testvéremhez

Nagyapám Nikola
most USA Texas
Származását tekintve
OFF Montenegro.
Én Nik írom Đorđija apa
üdvözöl
Karađorđe
hős utóda.
Igen, nagyapa néha
keze szemellenző használ
néz a „Barán“ túlra
könnye mint Niagara zúdul...
Én am Nik anyám Dej
anyám anyja Afrika,
azt mondjátok a testvér félvér
mi mondjuk Amerika...
Nagyapa Nikola, most USA Nikol
költő volt. Ő énekel
Én megjegyez:

„Izélem a hegyeket
izélem a völgyben a virágokat
mikor senki sem érti
milyen fájdalom élni”
Ő szereti Amerika
Ő szereti Montenegro...
Én lenni őrmester
demokrata.
Nagyapa meséli:
Mi holmi zászlóvivők
mint Anglia vitéz...
Én akkor fekete zászlóvivő
valami különleges, hej men...
Gyűlölöm háború...
Mindenki bolond
de én katona
a háború meg játék,
baseball, meccs...
Ahogy Nagyapám mondja:
“Ki kit ha nem a sajátját”
Nagyapám három zászlóvivőt kitett
mint valami vitéz ott Anglia, Lord,
valami hasonló...
Ő büszke, dühében mondogatja:
“Én Nikol paraszt a bocskorból nőttem ki”
So, no cipellő, egyszerű gumi cipellő.
Én sokat beszél... Jes, Én do...
Te mesélj milyen ott part...
Nekem nehéz mert anyámék fekete Afrika
apámék Jugoszlávia,
Tito,
Balkán
Montenegro...

az az SSN, Televizió...
tetvérem, írd meg, igaz-e...
Én benneteket szeret...
A te fekete zászlóvivőd
Lejk őrmester
Nikol Nik-től...


II. rész: Válasz testvéremnek

Kedves Nik
Nagyapa támasza
ha nem lenne pusztulás és
ez a csetepaté
Hogyan tudnám meg te büszkeség
hogy egy testvérem is él...
Apád Nikol és Nagyapám Perko
a két testvértőli testvérek mellett
akik ugyanazon istenben hittek
volt még egy
aki az ajtón kopogtatott
és nagyapai örökségként
egyazon nevet hordott
de még az egykori háború után
Ilijából Alijára váltott
így otthona már veszett otthon
közelebb van hozzá Anadolia
akár hozzád Amerika...

Perko Nagyapám
közvetlenül az elmúlás előtt
isten felé nyújtott összekulcsolt kezekkel
fohászkodott...
“Mindenható, mondd, a mennyekbe,
tudva, hogy testvérem akár meg is ölhet,
hogyan menjek”
“Az aki a kést torkunkhoz szorítja
testvérem unokája Alija
ő volt valaha Ilija
míg az otthont el nem hagyta”...

Nincs különbség
Ilija
Alija
vagy Allfi
mindannyian
Isten naptárában
sorakozunk
csak téves
sorrendben
rangsorban

A testvér ha
elhagyja
hitét
netán
visszatér,
ebben a zűrzavarban,
háborúban,
ganajban
sárban, mérceként kést használ...

Apa az apját holtan hordozta
mindenfelé mindenféle ajtón kopogtatva...
Orgyilkos leselkedett utána
kiéhezett bestiaként hajhászta...

Szerintük áldás hava volt
nyakában pajorok hada
uta évszázados
apa az apát holtan hordozta...

Apám, nagybátyád
katonává vált
csak hogy testvéreit
védőszárnya alá vegye
De kirabolták
és átvágták
és most szíve
katonakabát alatt
dobog.

Mindenki saját istene előtt
hajt fejet.
Testvérem Nick, mi is így teszünk,
közösek a gyökereink,
de majd akkor, ha megértjük,
a fedezékek katonai
tömegsírok...

Kedves Nick
gyerekeink annak
a tökös zászlóvivőnek az utódai
mikor szemünk
az irányzóval találkozik
egymás mellkassát
célozzuk
És itt bezárul a testvériség...

Addig Nick
nagyapáink, akik a szekrényről
fényképről néznek ránk,
utáni vértestvérem,
légy hős, férfi a javából
mint
zászlóvivő dédapánk
aki zászlóval a kezében
az ütközetben
a fejedelem nevében
az uralkodó nevében
fejeket vett...

Mikor isten elé tele
bűnbánattal lépünk
hogy bűneinket mérlegelje
a vadat felismeri bennünk...

A világűrben
a gyökerek után
kutatva
Nick milliók kérdik
mi az a kegyetlenség bennük...

Isten veled.
A szláv gyilkos nevében
fegyverekkel
ne fenyegess
nyakamat ne törd ki
vésd eszedbe
ember vagyok
kedves
FEKETE ZÁSZLÓVIVŐM
testvéred vagyok...

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Mišo L. Korać - Balkanski voz, Oktotih Podgorica, 2000. str. 43- 46.

2017. augusztus 12., szombat

Faiz Softić Ispisani dani – Papírra vetett sors


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ispisani dani

Ovdje svaka stopa
zaudara mišomorom.
Sezona crnih udovica
neprolazna.
Ova najezda skakavaca
buha i komaraca
– je li to nebeska kazna?
Ovdje pauci mreže pletu
po pragovima.
Uzalud sebe troše
ni muha se uhvatiti ne da,
pobjegla iz svog leta.
Plašila od glogovine
čak i po jurtinama.
Hoćemo živog čovjeka
s konzervom na glavi
kad vjetar pirne
da svinje divlje
bježe iz djeteline.
Samo mah trepavice
dijeli nas od postelje.
U zemlju njireći
ko u slovo sveto,
ispisane čitamo dane,
a zemlja ko zemlja
laže
oči zagledane.

Papírra vetett sors

Itt minden lépésnek
egérméregszaga van.
Szakadatlan a fekete özvegyek
korszaka.
Ez a bolhák, sáskák
és szúnyogok áradata
– égből jövő dorgálás?
Itt a pókok hálóikat
a küszöbön szövik.
Küszködésük oly meddő
fogni legyeket sem lehet,
mindahányan leléceltek.
A csatavirágot is
galagonya szőtte be.
Konzervdobozzal a fején
élő ember kell
hogy a szél ha feltámad
a vaddisznók
a herésből takarodjanak.
Egyetlen szempillamozzanat
választ el a fekhelytől bennünket.
A földre akár
a szentírásra nyerítve
olvassuk papírra vetett sorsunkat,
a föld mint föld meg
csalja
a bámuló szemeket.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 25. str.

2017. augusztus 11., péntek

Fekete Vince Stairway to heaven – Stairway to heaven


Fekete Vince Kézdivásárhely 1965. április 7. –

Stairway to heaven

Hirtelen megtorpan az egykori
helyszíneken, utcákon, tereken,
kavézókban, ahol jóleső fáradtsággal
a tagjaikban a reggelijüket költötték
nem is olyan régen még,
a nagytemplom barokk szószéke
alőtt, a templomtorony körerkélyére
felpillantva, ahová azokon a meredek
falépcsőkön felmásztak valamelyik
nyáron, és ugyanazokat a
szobákat keresi, ugyanazokra a székekre
ül le a sarokbann, a bőrbevonatú
padokra a központ közelében,
ugyanazokat a zenéket hallja,
ugyanazokra a helyekre megy vissza,
mint ahol együtt jártak az erdőkben,
a gombákat, növényeket vizsgálja,
a tavakat figyeli, ahol nem is olyan
rég még..., hát igen,
és városokban jár, amelyek
már nem
ugyanazok többé, a
parkokban, bisztrókban,vendéglőkben,
az üres csónakokban, kis garniszállók,
motelek és panziók falai között
kapja fel – hiába – egy-egy ismerős
hangra a fejét...
Stairway to heaven

Odjedanput zastane na negdašnjim
prostorima, ulicama, trgovima,
kafanama gde još ne tako davno
sa prijatnim umorom u
udovima doručkovali,
ispred barokne propovednice
velike crkve, pogledavši na balkon
tornja gde su se jednog leta
strmim drvenim stepenicama
penjali, i iste sobe
traži, u uglu na iste
stolice, kožom prekrivene
klupe u blizini centra sedi,
iste melodije čuje,
na ista mesta se vraća
gde su u šumama zajedno hodali,
gljive, biljke ispituje,
jezera promatra, gde još ne
tako davno..., da,
i gradove posećuje
koji više
nisu isti,
u parkovima, krčmama, gostionama,
praznim čumezima, između zidova
konaka, motela, prenoćišta
čuvši po koji poznat glas
glavu – zalud – diže...

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Riba Ildikó Kétarcúság – Dvojnost


Riba Ildikó Kaposvár 1955. augusztus 11. –


Kétarcúság

vágyaink és világunk
halmazán sodródunk tétován
kételyek között

ellenség vagy egység
szeretet vagy gyűlölet
létünk élet és halál

férfi és nő örök ellentét
de boldog szövetségben
gondozza gyermekét

Dvojnost

među sumnjama
na gomili naših želja i htenja
neodlučno se kotrljamo

razdor ili sloga
ljubav ili mržnja
bit je život i morija

u sretnom savezništvu
div i žena iako su večne opreke
potomke podižu

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1305662572777736&set=a.589472347730099.1073741826.100000020170138&type=3&theater

2017. augusztus 10., csütörtök

Csák Gyöngyi Létmorzsák – Mrvice postojanja


Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Paradox

Valahányszor
a kísértésnek,
ellenálltam
magamnak is.

Szerelem

Arcodon
tenyerem
meleg bársonya.

Békekötés

Kézfogásba ernyed
pofozásba fáradt tenyerük.

Fény

Világít s közben melegít,
a fény fontos szavaim egyike.

Feltételezés

Lélek nélkül
a test üres
madárfészek.

Változás

Büdös folyókat
izzad a föld gyomra rég-
óta magából.

Paradoks

Kad god sam se
oduprela
iskušenju,
i sebi sam.

Ljubav

Na tvom licu
toplina
mog dlana.

Primirje

Naše od šamaranja morne ruke
u rukovanju se smiruju.

Sjaj

Svetli i usput greje,
sjaj jedna je od mojih važnih reči.

Pretpostavka

Bez duše
telo je
prazno gnezdo.

Promena

Želudac zemlje
iz dana u dan smradne
reke izbljuje.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://hetedhethatar.hu/hethatar/?p=47361

2017. augusztus 9., szerda

Sebestyén Péter Egy exhumált tetem noteszéből – Iz beležnice jednog ekshumiranog leša


Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. –



Képtalálat a következőre: „radnóti miklós”












Egy exhumált tetem noteszéből

Radnóti emlékére

Isten ilyen; sose válaszolna
November, mintha örökre volna:
Füst a vér, remeg a csontvelő.

A szép vadállat sosem lapulna:
Ha ereszteném, eliramodna.
Moccan az ujj és a gödörbe lő.
Iz beležnice jednog ekshumiranog leša

U spomen Radnotija

Bog je takav; nikad ne bi odgovorio
Novembar, kao da je večan:
Krv je dim a koštana moždina titraj.

Lepa zver nikad ne bi se skrivala:
Kad bi ju pustio, bi odjurila.
Prst se pomaknuo i u jamu cilja.

Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Sebesty%C3%A9n_P%C3%A9ter-1967/Egy_exhum%C3%A1lt_tetem_notesz%C3%A9b%C5%91l


Képtalálat a következőre: „radnóti miklós bori notesz”