Keresés ebben a blogban

2018. április 19., csütörtök

Enesa Mahmić *** (Na početku riječi su hrana...) – *** (Kezdetben táplálék a szó)


Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

***

Na početku riječi su hrana
Kasnije beskorisne pokojnice
Poslije kojih ostaju fragmeti i ožiljci.
Sad kad smo rekli sve jezik je opoganjen
Više nema maski, nema tajni, ni znatiželje.
Ne postoji lišće da sakrijemo nagost.


Umjeti podnositi!
Biti iznad jada i pada,

Poniženja, bolesti, plača i samoće.
Biti iznad smrti – biti.
Ali tamo na uglu uvijek me dočeka starac
Što hrani glolubove
I raduje se kad ga neko upita koliko je sati
Trenutak u kojim se opet osjeća korisnim
Potrebnim.
***

Kezdetben táplálék a szó
Később haszontalan halott
Aki után töredékek és sebek maradnak.
Most miután mindent elárultunk, pőre a nyelv,
Nincs többé álca, nincsenek titkok, se kíváncsiság.
Levél sehol, mivel eltakarni meztelen mívoltunkat.

Legyél képes elviselni!
Győzd le a a kínt és bukást,
A megaláztatást, betegséget, sírást és magányt.
Győzd le a halált – győzd le.
De ott a sarok mögött mindig az apóka vár
Aki a galambokat eteti
És örül ha megkérdezik hány óra van
A pillanat amikor úgy érzi élete hasznos
Szükség van rá.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

2018. április 18., szerda

Dijana Tiganj Čežnja – Sóvárgás


Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Čežnja

Skrivena u mastilu
čekam te.

Obavijena požudom
tražim te.

Posljednje krike ponosa
u sebi sam uspavala.
Uđi i ne pitaj ništa.
Sve što će se dogoditi
ne, nije slučajno.

Godinama su naše puti
planirale ovaj susret.

Zoveš me tuđim imenom...
Zoveš me ćutanjem.
Ili mi se samo čini da me zoveš?

Umišljam.
Dođi...

Zovem te.
Ćutim...
Osluškujem.
Čekam.

Svila na mojim njedrima drhti.
Koža mojih usana se ježi.
Srca nemam.
Glava mi je u stomaku.

Skrivena požuda u meni cvili
k'o ostavljeno pseto.
Sanjam te.
Zovem te ćutanjem.
Zovem te tuđim imenom...

A nema te... 

Sóvárgás

Tintába rejtve
várlak.

Szenvedéllyel körülvéve
kereslek.

Elaltattam a méltóság
utolsó rikoltásait.
Gyere és semmit se kérdezz.
Minden, ami ezután történik
nem, nem véletlen.

Ezt a találkozást
csapásaink évek óta tervezték.

Idegen néven szólítasz...
Csenddel hívsz.
Vagy csak nekem tűnik úgy, hívsz?

Képzelődök.
Gyere...

Hívlak.
Hallgatok...
Hallgatózok.
Várok.

Mellemen vacog a selyem.
Ajkamon borzong a bőr.
Nincs szívem.
Fejem a gyomromban.

Elhagyott kutyaként
vonyít bennem a rejetett vágy.
Veled álmodok.
Csenddel hívlak.
Idegen néven szólítalak...

Mégsem vagy...

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

Enes Halilović 4 : 20 – 4 : 20


Enes Halilović Novi Pazar 05. mart 1977. –

4 : 20

Kazuje Šarl Bodler
Da postoje samo tri bića dostojna poštovanja:
Sveštenik, ratnik i pesnik (znati, ubiti i stvoriti).

Kada se ratnik vrli, Odisej, nakon bojeva,
vratio na Itaku, živ ga dočeka njegov pas po imenu Arg.
Star je bio, već šugav, pa kada ugleda Odiseja
lipsa od sreće, a dvadeset godina je čekao i patio.

No još je veća žalost za pesnikom:

kada se nakon četiri godine rata
vratio kući Crnjanski, pas Mura nije ga sačekao.
Mati mu reče da je pas cvileo pri pomenu njegovog imena,
ali, od tuge, nije izdržao.

Ratnik je samo ratnik.
Pesnik je ratnik i pesnik.



4 : 20

Charles Baudelaire állítja
Három teremtmény érdemel megbecsülést:
A lelkipásztor, a vitéz és a költő (tudni, ölni, teremteni).

Odüsszeusz, a kitűnő vitéz, mikor az ütközet után
visszatért Ithakára, Argosz nevű kutyája élve várta.
Öreg volt, rühös, de mikor Odüsszeuszt meglátta,
ugrált örömében, pedig húsz évig várta és szenvedett.

Viszont a költő után még nagyobb a bú:

mikor Crnjanski négy év után visszatért
a frontról, Mura nevű kutyája már nem várta.
Édesanyja mesélte, bármikor nevét hallva fájdalmasan szűkölt,
de, a fájdalomtól, nem birta soká.

A vitéz csak vitéz.
A költő vitéz és költő.

Fordította: Fehér Illés

2018. április 17., kedd

Faiz Softić Ranjenik – Sebesült


Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ranjenik

U živo meso
zgodi me kuršum vrio
stresoh se kao kad cjevanicu šljive
sastaviš petom sjekirinom.

Od tada, svakoga dana,
sastavi me po jednom
u cjevanicu
i ja se sav sretan
stresem, ko rosa sa šljive, u se:
zadrhte
svaki nerv i svaka misao u ćelijama.

Od svakog drhtaja
ostane po jedan zlatni krug
oko moje glave
i od njih pletem lanac
kojim se vežem:
za miris čuvarkuće
za rog na očevoj kući
za put koji mi ne da stati
za strah od sudnjeg dana.

Sebesült

Elevenembe
talált a forró golyó
megremegtem mint a szilva
mikor a szekerce sípcsonton találja.

Azóta naponta
egyszer sípcsonton
találnak
én meg örömömben,
mint harmat a szilvafán, összerezzenek:
reszket
minden ideg és a sejtekben minden gondolat.

Minden rezzenésből
fejem körül
egy-egy arany kör keletkezik,
láncot azokból készítek
amellyel magamhoz láncolom:
a kövirózsa illatát,
apám házát,
a sosem nyugvó csapást,
az ítéletnaptól való iszonyom.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 65. str.

Rebeka Čilović Ustaje iz postelje – Elhagyja a noszolyát


Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Ustaje iz postelje

Ustaje iz postelje
Ne želi da probudi njega
Odlazi do kuhinje
Sprema mu iznenađenje

Uzima nož
Zariva oštricu
U međunožje

Vraća se do postelje
U kojoj je njemu
Postala žena

Leži nepomična
Zagledana
U svoje meso

Elhagyja a noszolyát

Elhagyja a noszolyát
Nincs szándékában őt felébreszteni
A konyhába megy
Urának meglepetést készít

Kést vesz a kezébe
Lába közé döfi
Az éles pengét

Visszatér a nyoszolyába
Ahol ura
Asszonya lett

Mozdulatlanul
Saját testét
Szemléli

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Rebeka Čilović Album za prognane JU Ratkovićeve večeri poezije. 2017. str. 14.

2018. április 16., hétfő

Željko Krznarić Ne diraj moje godine – Éveimet ne háborgasd


Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –


Ne diraj moje godine

Ne diraj moje godine
ne igraj se mojim rukama
ostavi moje usne...
Najbolje bi bilo za tebe
da odeš
da otvoriš vrata
ostaviš tu kafu koju pijemo
zaklopiš knjigu i
pokupiš tih svojih deset sličica
iz raznih razdoblja tvoga života.
Zašto me gledaš tako bezobrazno
tako toplo i nemirno
tebi ću, evo, samo tebi ću
otkriti tajnu
jer te želim spasiti od sebe i tuge
ja sam rođen u godini
loše berbe
i što možeš od mene dobiti
samo suzu na kraju.
Zato ti kažem
pokupi sve te tvoje nežnosti
skini poljupce sa mojih usana
ne ostavljaj te mirise na jastuku
jer tako te volim
a rođen sam u godini loše berbe
i znam da će sve to
loše završiti...

Éveimet ne háborgasd

Éveimet ne háborgasd
karommal ne játszadozz
hagyd békén ajkamat...
Számodra legjobb lesz
ha elmégy
ha kitárod az ajtót
otthagyod az együtt fogyasztott kávét
becsukod a könyvet
összeszeded a különböző korszakokban
készült képeidet.
Miért nézel rám íly pimaszul
ilyen kedvesen és nyugtalanul
a titkot neked, na, csak neked
árulom el mert
meg akarlak menteni magamtól, a csalódástól,
rossz szüret évében                          
születtem
és az amit tőlem kaphatsz
a végén könnyek.
Ezért mondom
szedd össze gyengédségeidet
vedd le ajkamról a csókokat
ne hagyd a párnán illatodat
mert így szeretlek
de a rossz szüret évében születtem
és tudom mindennek
keserű vége lesz...

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://nsportal.info/forum/index.php?/topic/828-%C5%BEeljko-krznari%C4%87/

2018. április 15., vasárnap

Sead Husić Stvari – Tárgyak


Sead Husić Tuzla 28. april 1986. – 


Stvari

Gomilaju se.
Savršene za dnevnu upotrebu.
Nijeme bivaju tu pred nama.

Tárgyak

Gyűlnek.
Testreszabottak a mindennapi használatra.
Némán, előttünk hevernek.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Sead Husić: Stvari, Dobra knjiga Sarajevo, 2017. str. 9.