Keresés ebben a blogban

2017. június 22., csütörtök

Podolszki József Kusza félelmeim – Moji zamršeni strahovi

Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Kusza félelmeim

Hangosan sírok akár egy kisgyerek
és halkan is
száraz könnytelen szemekkel öregasszonyosan
s mint a férfiak szoktak
belül zokogni
én már nem tudlak naponta szeretni
követelőn
fáradt két kezemmel ha megölellek
érzed ugye a rettegést
kusza félelmeim
asztalomon valamikori ízes boroktól
elhagyott korsó
lefutott orsó a szívem helyén
és csak az eszem kalapál

Moji zamršeni strahovi

Poput deteta glasno plačem
a i tiho
suvim besuznim očima kao neka starica
i kako muškarci običavaju
iznutra jecati
svakodnevno već te ne mogu zahtevno
voleti
ako te mornim rukama zagrlim
valjda  osećaš zebnju
moji zamršeni strahovi
na mom stolu nekad slasnim vinom pun
napušten krčag
na mestu mog srca prazno vreteno
i tek mi mozak udara

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Podolszki József: Barna, Forum - Újvidék 1982. 85. old.

Lennert Móger Tímea 2010. szeptember 1. – 1. septembar 2010.

Képtalálat a következőre: „lennert móger tímea”

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

2010. szeptember 1.

Még a végén,
hó esik...
Testem ellepik
az előérzetek,
ősz se lesz...
Az élet,
évszakok nélkül
múlik el,
nem folytatás:
következmény,
(szeretlek-tény)
magam alatti,
mindenek fölötti,
előre szerkeszthető
szemfedőként...

2010. 08. 31.
1. septembar 2010.

Na kraju,
biće snega...
Telo mi predosećaji
plave,
ni jesen neće doći...
Život
bez godišnjih dobi
prolazi,
nije nastavak:
posledica,
(volim te-činjenica)
ispod mene je,
iznad svega je,
kao veo unapred se
da sazdati...

31. 08. 2010.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2010.html

2017. június 20., kedd

Ismet Bekrić Mama među laticama – Anya a szirmok közt


Képtalálat a következőre: „ismet bekric”

Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –


Mama među laticama

Majci Emiri

Uvijek tako,
u jutra rana,
pa bila tmurna 
ili  osunčana,
mama bi, kao
prva zraka,
zablistala
sred cvijetnjaka,
ruke bi oko
cvjetova svila:
»Probudite se,
dječice mila!
Šta ste mi noćas
lijepog snila?«
Onda bi tiho
ušla u kuću,
prosula riječi
što cvrkuću:
»Hajdemo, djeco,
veselo, čilo,
i cvijeće već se
probudilo!«

Anya a szirmok közt

Anyánknak Emirának

Mindig ugyan az,
kora reggel,
legyen borult az ég vagy
éppen napsütötte,
anyánk együtt az első
sugarakkal,
a virágoskertben
csillant,
kezével
a virágokat dédelgette:
ȃbredjetek,
ti csöppségek!
Mi szépet álmodtatok
az éjjel?«
Azután csendben
a házba ment,
csengő hangon
szólalt meg:
»Ki az ágyból, gyerekek,
vidáman, kipihenten,
lám a virágok is
már felébredtek!«

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor


2017. június 19., hétfő

Safet Bačevac-Istok Mlin – Malom


Safet Bačevac-Istok Banja Luka 10. septembar 1948 –

Mlin

točak kameni
krugom omeđen
unutar tromo
otkucava
slijepo
zatvoren čeljustima
starinsku priču
od davnina
priča
neprekidno dahće
udiše drobi
novo zrno

Malom

a körbezárt hatalmas
kőhenger
ott benn lassan
végtelenül
vakon
összezárt állkapcsokkal
régmúlt időkről
oly konokon
regél
nincs pihenő
töri és zúzza
az új magot

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Putevi: Banja Luka 1987. br. VI. str. 19.

Vasvija Dedić-Bačevac Pčela – A méh


Vasvija Dedić-Bačevac Banja Luka 16. jun 1962. –


Pčela

pčela željna sna
u trzaju utrobe ispusti žalac
za djelić trena
u srce ukapa tišinu

potonula
u baštu polenovog praha
postade
zrnce polena
A méh

álomra vágyva a méh
potrohából kiengedve a fullánkot
pillanat alatt
csendet varázsol szívébe

elmerülve
a virágpor kertjében
maga is
virágporrá vált

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

2017. június 17., szombat

Faiz Softić Okamenjeni dani – Kővé vált napok


Képtalálat a következőre: „faiz softic”

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Okamenjeni dani

Rat je,
kad mjesto kukuruza
kopamo grobove
za naše djevojke.
Kad sve što hodit umije
u kamenje je svezano.
Kad svi putevi
u selu
zarastu u havrik
i koprive.
Kad jabuke prerode
uz česmu
što se daleko čuje.
Rat je,
kad izmršavljena djeca
traže žireve,
a nađu fišečine
i psi kad laju na pustoš.
Umjesto studi kad kosama
strižu mitraljezi.
Rat je,
kada se okamene
na nebu dani,
a u kući strepnja
od nemiloga gosta.

Kővé vált napok

Háború van,
amikor kukorica helyett
szeretőink
sírjait kapáljuk.
Amikor minden ami mozog
a kövekkel összekötött.
Amikor a faluban
minden út
kóróval
és csalánnal takart.
Mikor a messzire hallatszó
csöves kút melletti
almafán túlérett az alma.
Háború van,
mikor a lesoványodott gyerekek
makkot keresve
üres hüvelyeket találnak
és a kutyák a pusztát ugatják.
Amikor a magaslatról hűvös szél helyett
gépfegyverekből sortüzek érkeznek.
Háború van,
mikor az égen
kövé válnak a napok,
a házban meg a hívatlan
vendég miatt szorongás uralkodik.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 9. str.


Podolszki József Szakadj bele – Svisni

Képtalálat a következőre: „podolszki józsef”

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Szakadj bele

Csodálkozol hogyan és miért
pedig a dolog roppant egyszerű
szakadj bele az értelem-levesébe
halj belém
s ha majd így szeretsz azt mondom: elég
túlzásba vittük forduljunk vissza
most vagy idővel

Svisni

Čudiš se kako i zašto
a sve je tako beskrajno jednostavno
svisni u čorbu razuma
umri u meni
i ako ćeš me tako voleti rećiću: dosta
preterali smo vratimo se
sad ili s vremenom

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. 82. old.