Weiner Sennyey Tibor A legfélelmetesebb – Najzastrašujuće

Weiner Sennyey Tibor Eger, 1981. május 10. –

A legfélelmetesebb Hozzászokni a kabócakoncerthez, Az apró állatok rejtélyes neszezéséhez. A tűlevelek és tobozok tompa, De kitartó puffanásaihoz, A kövek odaadó omladozásaihoz, A rovarok kitinpáncéljának Türelmetlen és örök védekezéséhez, És a tenger időtlen hullámzásának Örök és végtelen ismétlődéséhez – Éppenséggel kell és lehet; De ahhoz lehetetlen, hogy én, Az egész szigeten én, az ember Vagyok a leges-legfélelmetesebb.

Najzastrašujuće Naviknuti se na koncert konjica, Na nepojmljive šumove sitnih životinja. Na tupo, ali istrajno lupanje Četinjaka i šišarke, Na predano rušenje kamenja, Na večnu i nestrpljivu odbranu Pancira od kitina insekata, I na bezvremeno talasanje okeana Na večno i beskonačno ponavljanje – Ustvari treba i moguće je; Ali je nemoguće na to, da Kao čovek na čitavom ostrvu sam ja Naj-najzastrašujuće biće, baš ja. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1400/weiner-sennyey-tibor-harom-verse