Faiz Softić I tako sto godina – És így már száz éve

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

I tako sto godina Ovo nejako sunce nikako da mi ugrije prste što ih k’o deset ledenica pokazujem nebu po kome od ranoga jutra kolaju uhode u nanulama. Miriše zemlja na rudu još neotkrivenu i gorak hljeb je i u snu. Govore kako će pasti kiša, i sve je unaprijed, mokro. Ovdje se zlatnim kaldrmama mlijeko ptičije lije dok na gradilištima, od zvijezde do zvijezde Bosanci se kunu u zadnju večeru da ih sljedeća godina ovdje neće zateći. Kunu se već sto godina!

És már száz éve így Ez a gyenge nap sehogy sem melegíti ujjaimat melyek tíz jégcsapként az égre mutatnak melyen kora reggel óta besúgók járkálnak fapapucsban. A föld még ki nem mutatható ércszagú és álmunkban is keserű a cipó. Mondogatják, esni fog, és jóelőre nedves minden. Itt madártej ömlik az arany macskakövekre míg az építkezéseken, csillagoktól csillagokig a bosnyákok az utolsó vacsorára esküdnek a jövő évet nem itt érik meg. Már száz éve esküdnek! Fordította: Fehér Illés Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket. Zahvaljujem se Timei Lener Moger za korisne savete tokom prevođenja.

Izvor: http://antologija.weebly.com/faiz-softi263.html