Keresés ebben a blogban

2017. április 25., kedd

Ljiljana Lalić Frojdova kuća - muzej – Freud ház - múzeum

Lj, Lili portréja

Ljiljana Lalić, Banja Luka 25.12. 1958. –


Frojdova kuća – muzej 

Pozvonite, molim,
gospodin Frojd Vas očekuje.

Dok hodate uz stepenice
udišete neobičan miris, stogodišnje iskustvo
oslobađanja od straha...
Vođeni svjetlom i tamom
zaustavljate se pored kreveta
Na trenutak Vam se čini da je prazan
ali tek ste mu se približili
čekate svoj red.
Iz susjedne sobe dopire podrhtavajući glas
gospođe Anne.
Iziskuje naizmjeničan dijalog sa njom i samim sobom
sa svjesnim i nesvjesnim.
Frojd napušta Beč
odlazi u Pariz, London...
On je bolestan.

Vraća se Vama na razgovor.
Sada je tu kao i ranije.
ostavlja šešir i torbu za putovanje
Počinje p s i h o a n a l i z a...
Kamin miriše na pepeo
preko njega se presijava topla kestenjasta.

U drugoj sobi čuješ, opet neko razgovara.
Djevojka izvlači iz ormara crne majice
sa bijelim otiscima štampača.

Kroz prozor sobice, preko vaze sa cvijećem
gledaš ulice Beča se rastaču
jer svijet u gomilama dolazi i odlazi.
Zvonce je usijano i promuklo odzvanja.

Godpodin Frojd se ne uznemirava
stražari – fotografije čvrsto stoje na zidovima
Naš razgovor se nastavlja kao neprestano opraštanje.
Ne možemo da pobjegnemo od analize
Sebe - Frojda.

april, 2012. Beč- Banjaluka

Izvor: autor


Freud ház – múzeum

Kérem, csengessen,
Freud úr várja Önt.

A lépcsőn felfelé igyekezve
majd különleges illatot érez, a százéves tapasztalat
felodja a félelmet...
Fény és homály irányítja
és ágyánál áll meg.
Egy pillanatra úgy tűnik Önnek, üres,
de épp csak megközelítette,
türelmesen várjon.
A szomszéd szobából Anna asszony reszkető hangja
hallatszik.
Párbeszédet folytat, hol Annával, hol önmagával,
a tudattal és tudatalattival.
Freud elhagyja Bécset
Párizsba, Londonba megy...
Beteg.

Visszatér Önhöz, beszélgetni.
Most itt van, mint egykor.
Kalapját, bőröndjét félretette.
Kezdődik a  p s z i c h o a n a l í z i s...
A hamuszagú kandallón
meleg gesztenyebarna szín ragyog.

A másik szobából ismét beszélgetés hallatszik.
A lány fehér nyomtatónyomos fekete pólókat
húz ki a szekrényből.

Virággal tele váza felett, az ablakon keresztül
nézed Bécs szétfolyó utcáit
ahol csoportokban jön és megy a nép.
Rekedten visszhangzik az izzó harang.

Freud úr nem zavartatja magát
őrködik – a falakon helyükön vannak a fényképek.
Beszélgetésünk szakadatlan búcsúzásként folytatódik.
Önmagunk – Freud kutatása elől
nem menekülhetünk.

Bécs-Banja Luka, 2012. április

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése