Faiz Softić Pred kućom – A ház előtt

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Pred kućom Iz ciklusa: Strašan je zid bez sjene Pred razrušenom kućom proleće došlo u avliju. Pronikla trava iz duvara – stražari. Kroz rupe, kuda su ušle granate, vjetar ugoni prašinu i sunce na kaljav ćilim pada. Izgladnjela kučka reži u avliji. Krepala mačka žmuri uz prag. Po koja ptica cvrkutne perja meka, pa tek zaćuti, od mene, od nikog, od ničeg odgovor čeka. A ja se samo stidim. Pred kućom razrušenom kruška polomljena stoji sprema se po granama da behar prospe i pita: Gdje su berači moji? Iznad pisaćeg stola slika me dječija gleda: Odoše li sa brda nišandžije hoću i ja da izađem na avliju.

A ház előtt A “Félelmetes az árny nélküli fal” ciklusból A lerombolt ház elé az utcába érkezett a tavasz. A falból kinőtt fű – strázsál.                  A gránát ütötte réseken keresztül port hord a szél és sáros szőnyegre vetődnek a napsugarak. Az utcán kiéhezett kutya vonít. A küszöb mellett döglött macska hever. Egy-egy puhatollú madár hangja hallatszik, majd elhallgat, választ vár, tőlem, a senkitől, a semmitől. Én meg csak szégyenkezem. A ház előtt kettétört almafa virággal telt ágairól sziromlevelek hullanak és kérdi: A szedők merre vanak? Az íróasztal mögül egy gyerekkép néz rám: Elmentek-e a hegyről lövöldöző katonák én is ki akarok menni az utcára.  Fordította: Fehér Illés Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket. Zahvaljujem se Timei Lener Moger za korisne savete tokom prevođenja.

Izvor: autor