Ismet Bekrić Ponovo vidim sva draga lica – Ismét látom a kedves arcokat

Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –

Ponovo vidim sva draga lica Sanjam, to idem stazom pokraj Vrbasa, od Venecije do Kastela, od Abacije do Šehera, a pored mene prolaze lica koja me ne primjećuju i koja ne raspoznajem u sumaglici dana bez svitanja i sumraka. A onda, okrećem lice prema vodi, i u njenom zrcalu jasnom ponovo vidim sva draga lica što mi se smiješe iako pate, iako čeznu kao sad i ja dok sanjam staze i slušam žubor, kao da čujem glasove onih što su sve bliži, koji su sve draži, iako vrijeme i prostranstva hoće sve više da ih udalje.

Ismét látom a kedves arcokat Álmodok, Orbász melletti csapáson haladok, Velencétől Kasztelig1, Abbáziától Seherig1, mellettem meg a nem virradó és lenyugvó nap homályában engem fel nem ismerő emberek mennek akiket én sem ismerek fel. Ám akkor, a víz felé fordulva, a tiszta víz tükrében ismét látom a kedves arcokat, akik nyomorogva is rám mosolyognak, ők is akár csak én vágyakkal teltek, míg a csapásokról álmodok és a vízcsobogást hallgatom, mintha a hozzám egyre közelebb, egyre kedvesebb egyének hangját hallanám, még akkor is, ha az idő és a tér mind erélyesebben akarja őket eltávolítani. 1Kasztel, Seher – ismert banyalukai városrészek Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.izninfo.org/gospodinismetbekri.htm