Faiz Softić Ispisani dani – Papírra vetett sors

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Ispisani dani Ovdje svaka stopa zaudara mišomorom. Sezona crnih udovica neprolazna. Ova najezda skakavaca buha i komaraca – je li to nebeska kazna? Ovdje pauci mreže pletu po pragovima. Uzalud sebe troše ni muha se uhvatiti ne da, pobjegla iz svog leta. Plašila od glogovine čak i po jurtinama. Hoćemo živog čovjeka s konzervom na glavi kad vjetar pirne da svinje divlje bježe iz djeteline. Samo mah trepavice dijeli nas od postelje. U zemlju njireći ko u slovo sveto, ispisane čitamo dane, a zemlja ko zemlja laže oči zagledane.

Papírra vetett sors Itt minden lépésnek egérméregszaga van. Szakadatlan a fekete özvegyek korszaka. Ez a bolhák, sáskák és szúnyogok áradata – égből jövő dorgálás? Itt a pókok hálóikat a küszöbön szövik. Küszködésük oly meddő fogni legyeket sem lehet, mindahányan leléceltek. A csatavirágot is galagonya szőtte be. Konzervdobozzal a fején élő ember kell hogy a szél ha feltámad a vaddisznók a herésből takarodjanak. Egyetlen szempillamozzanat választ el a fekhelytől bennünket. A földre akár a szentírásra nyerítve olvassuk papírra vetett sorsunkat, a föld mint föld meg csalja a bámuló szemeket. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 25. str.