Keresés ebben a blogban

2017. november 28., kedd

Dijana Tiganj Kažu – možda je to samo navika – Mondják – talán ez csak szokás


Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Kažu – možda je to samo navika

Kažu
Možda je to samo navika
To što osjećam tvoju blizinu
Udaljenu tačno 218 kilometara
Zračnom linijom
Ili nešto više kopnom.
Što gubim dah dok tražimo
Pravu riječ na različitim jezicima
(a zapravo istim)
Da prećutimo istinu koja stoji iza nje.
Što se razumijemo
Dok iznosimo nepremostive jezičke razlike
I rapravljamo se
Je li "volin" ili "volim"
I što vri krv u venama dok naslućujemo
Odgovor onog drugog.

Kažu
To je samo zabluda
Što prećutimo muzikom i
sa par bezveznih, crno-bijelih fotografija
Sve ono što nemamo hrabrosti
Za reć'
Jer tu su sve te barijere.
Kilometri.
Istorija.
Povijest.
Istine i laži o vjekovima mrtvim i
Ostale razlike koje se pružaju
Između nas
Kao plavetnilo mora
I vrhovi Loveća.
Hvatajući se kao davljenici
za slamku
Za jedinu stvar koja nas spaja.

Kažu
To će proći...
Pohlepna želja magli vid i počinjemo da im vjerujemo.
Suviše razlika između dva tijela
Koja se nikada nijesu dotakla,
Dok noćima u mislima
Prožimaju se i postaju jedno.
I kako objasniti takvima
Da razlike ne postoje
Sve dok se po otkucajima srca
Različitih jezika
Savršeno razumijemo...



Mondják – talán ez csak szokás

Mondják
Talán ez csak szokás
Mert légvonalban
Pontosan 218 kilóméterről
Vagy szárazföldön valamennyivel többről
Érzem közelléted
Mert míg a megfelelő kifejzéseket más-más nyelven
(tulajdonképpen ugyan azon)
Keressük eláll a lélegzetem
És a mögötte rejlő igazságot elhallgatjuk.
Mert megértjük egymást
Míg az áthidalhatatlan nyelvi különbségekről beszélünk
És vitatkozunk
„Szeretlek-e” vagy „széretlek”
És míg várjuk a másik válaszát
ereinkben forr a vér.

Mondják
Egyszerű tévedés
Az hogy zenével és
néhány jelentéktelen fekete-fehér fényképpel
Elhallgatjuk minazt amit
A korlátok
Miatt nem merünk kimondani.
Kilóméterek.
Történelem.
Hagyományok.
A tengernyi kékként
És Lovćen csúcsaként
közöttünk élő
Tények és koholmányok a régen halottakról
És az egyéb különbségek.
Fuldoklókként kapaszkodunk
a szalmaszálba
Az egyetlen dologba, ami összeköt bennünket.

Mondják
Elmúlik...
Kapzsi vágy csalja az érzékeket és neki kezdünk hinni.
A soha nem érintkezett két test
Között túl sok a különbség
De éjjel gondolatban
Egybe forrnak.
És az ilyeneknek hogyan megmagyarázni
Mindaddig míg szívverésük
Bár különböző nyelveken
Tökéletesen értik egymást
Különbségek nem léteznek...

Fordította: Fehér Illés

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése