Keresés ebben a blogban

2018. február 19., hétfő

Mišo L. Korać Ne daj da nas život mimoiđe – Ne hagyd, hogy az élet elkerüljön bennünket


Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Ne daj da nas život mimoiđe

            Da si bliže
            bar na dohvat ruke
            kosu bih ti mrsio
            pogledom i željom
            s anđeoskim stasom
            kao breza visoka
            svjesna te ljepote
            mudro mamiš
         tijelom...
            Nemoj da ti suze
         borave na licu
            zaboravi tugu, jecaj,
            vapaj kada smo sami...
            Podsjetiš me uvijek
         na veselu pticu
            stoga zaljepršaj
         smijehom
            zasvjetli u tami
            a ti to umiješ....
            ........................
Ovdje su dani nestvarni,
tužni
snovi mogu biti
i lijepi i ružni,
često nedostupni,
da ih osvojim
nešto mi se ne da...!
I prolazi vrijeme...
Danas gazi
juče kradimice...
Sve te više snijevam...
Bora sijedu
stiže nemilice
Mladost prođe pusta
Uhvatim se često
 kako istu pjevam
"Onu"
Što ko melem
sklizne nam sa usta...
"Prosta ti bila moja
ljubav živa..."
........................................
E.!! Proći će sve ovo,
doživjeće makar jedno
od nas dvoje
da u tužnom času
kad se oči sklope
žar usana vrelih
spustimo na čelo...
Neka usne budu tvoje...
I neka
oko mene okupe svirače
pa uz gitaru zapjevaju jače
onu pjesmu staru...
"Kad ja budem umro
ne pal′ te mi svijeće
jel′ na mome grobu
niko doći neće...
Samo što će zvona
zazvoniti jače.."
...............................
Zvona... jače.!?
E, tad su mi potrebne
         dvije
suze tvoje...
Da se ne bojim...
Da me zavesele...
Da mi hladno
bar utople lice,
Da nebu kažem
kad pred paklom stojim:
Čekaj..!
Bože, ne može to tako...
Mene su ispratile
dvije suze,
dvije malene smijalice...
         Bože, ne daj da nas
         život mimoiđe...

Ne hagyd, hogy az élet elkerüljön bennünket 

            Ha közelebb lennél
            karnyújtásnyira
            hajadat borzolnám
            tekintettel és szenvedéllyel
            nyírmagas
            tündéralkattal
            szépséged tudatában
            csalogatsz
         testeddel...
            Könnycseppek arcodon
         ne tartózkodjanak
            felejts segélykiáltást, keserűséget,
            bánatot, mikor egyedül vagyunk...
            Mindig a víg madárra
         emlékeztetsz
            hát szárnyalj
         mosolyoddal
            a sötétben villanj
            erre képes vagy....
            ........................
Itt csalókák a napok,
szomorúak,
az álmok
szépek is, rútak is,
sokszor elérhetetlenek,
valahogy nem sikerül
őket meghódítani...!
És múlik az idő...
A ma gázol,
a tegnap settenkedik...
Egyre többet gondolok rád...
Kérlelhetetlenül
érkeznek a ráncok
Elillan az ifjúság
Sokszor tetten érem magam
ugyan azt dalolom
„Azt“
Amelyik gyógyírként
csorog a szájról...
"Szerelmem, te
egyszerű voltál...“
........................................
Na.!! Minden múlandó,
kettőnk közül
egyikünk megéri
azt a szomorú pillanatot
amikor bezárul a szem
és forró ajakkal
a homlokot érintjük...
Hát legyen tiéd az ajak...
És legyenek
körülöttem a zenészek
és gitárral kísérve azt a régi dalt
hangosabban énekeljék...
"Ha meghalok érettem
gyertyát ne gyújtsatok
mert sírhantomra
nem jő senki...
Csak a harangok
szólnak hangosabban...“
...............................
Harangok... hangosabban.!?
Nos, tőled két könnycseppre
         akkor
van szükségem...
Hogy ne féljek...
Hogy felvidítsanak...
Hogy hideg arcomat
felmelegítsék,
Hogy az égben a pokolra
várakozva szólhassak:
Várj...!
Uram, nem lehet csak így...
Engem két könnycepp
kikísért,
két cseppnyi mosoly...
         Uram, ne engedd hogy
         elkerüljön bennünket az élet...

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Mišo L. Korać: Ne daj da nas život mimoiđe Pokret Podgorica 2007. str. 53-55.


                                                                  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése