Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Šćepović Đorđe. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Šćepović Đorđe. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. december 22., szombat

Đorđe Šćepović S Fanteom u džepu – Fanteval a zsebemben


Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

S Fanteom u džepu

Moj odlazak u kafeteriju prerasta u ritual
moj svakodnevni odlazak tačnije
u istu kafeteriju još tačnije

prsata šankerka i njena neizmjerna ljubav
prema meni i dobra kuvana kafa
valjda su razlog tome

a i gdje da odem s Fanteom u džepu
Fanteval a zsebemben

Látogatásom a kávézóba immár szertartás
mindennapi látogatásom pontosabban
abba a kávézóba még pontosabban

valószínű a nagymellű pultosnő és irántam érzett
mérhetetlen szerelme meg a jó kévé
vonzanak oda

és hova is menjek Fanteval* a zsebemben

*John Fante – amerikai író

Prevod: Fehér Illés
Izvor: http://hiperboreja.blogspot.rs/2016/05/tri-ubitacno-dobre-pjesme-ore-scepovic.html

2018. augusztus 6., hétfő

Đorđe Šćepović Doživotna sloboda – Életfogytiglani szabadság


Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –


Doživotna sloboda

Čelobrdo, oktobar, jeseni gospodnje. Tu smo, tu su. Mi i oni. Ljudi koji se poznaju, ili ne poznaju. To na koncu nije ni važno. Ljudi su pozvali neke druge ljude. Da budu ono što inače jesu. To su jedina očekivanja, da budemo Mi.
Ja sam Đorđe, i ja sam pjesnik, tako bi mogla početi seansa kod nekog važnog psihoterapeuta, ili sastanak Društva za odvikavanje od poezije. I tako redom, Faruk, Zvonko, Dino, Saša, Asja i drugi, pozvani od drugih, Vesne, Gorana i Đorđa. Pozvani u Doživotnu slobodu, da, to je pitanje na koje ćemo odgovoriti, ili nećemo, niko nas neće pogubiti ako ne odgovorimo, niko nas neće slaviti ako odgovorimo. Dan drugi donio je početak misije, dan drugi donio je drugačije riječi, i drugačije ljude koji različito opšte sa tom davno izrečenom nadrealističkom sintagmom Doživotna sloboda!
Mučimo se, snebivamo se pred njom, strah nas je da ne pogriješimo u otključavanju starog nadrealističkog kazamata. Slobodni da pogriješimo, slobodni da ne pogriješimo, kako god, mi smo tu. Jedni odlaze, drugi dolaze, neki su u međuprostoru, ispraćaju jedne, dočekuju druge.
Čelobrdsku rezidenciju ovih dana pohodi  muzika, poezija, pečenje rakije i pravljenje vina, umjetnost kuhinje demonstrira Goran, svakodnevno. Na večerima u konobi ravnopravno učestvuju muzika i tekst, katkad ih prekine neka od mnogobrojnih don huanovskih avantura lokalnog Galeba, s egzotičnim nadimkom LA.
Amon Ra je naklonjen ovih dana, u njegovoj smo milosti, u vodi operemo sve naše grijehe, rekao je jedan od nas.
Doživotna sloboda je konstrukcija, nešto poput mita, ako mene pitate. Drugi će biti slobodni da se slože, ili ne, svejedno. U jedno sam sasvim siguran, Doživotna sloboda je ujedinitelj, saveznik, upućeni na nju, upućeni smo jedni na druge.
I da, zbog nje će rokenrol i poezija ipak biti jedno, ili opet biti jedno, kako vam drago. Bar tih nekoliko sati u lokalnom kafeu.

Életfogytiglani szabadság

Cselobrdo*, október, az Úr őszén. Itt vagyunk, itt vagyunk. Mi és ők. Ismerősök és ismeretlenek. Ez tulajdonképpen nem fontos. Valakik valakiket meghívtak. Hogy olyanok legyenek, amilyenek. Egyetlen elvárás, legyünk Mi.
Gyorgye vagyok, én is költő vagyok, így kezdődhetne egy fontos pszihiáternél, vagy a költészettől elvonókúráért felelős Társaságnál a szertartás. Sorolom, Faruk, Zvonko, Dino, Szasa, Aszja és mások, akiket Vesna, Goran és Gyorgye hívott meg. Az Örök szabadságba hívottak, igen, ez a kérdés, amire vagy válaszolunk, vagy nem, fejünket senki sem veszi, ha nem válaszolunk, senki sem ünnepel, ha válaszolunk. Másnap, a misszió kezdetén, a második napon másmilyen szavakra és másmilyen embere ébredtünk, akik a régen kiejtett Életfogytiglani szabadság szürrealista kifejezéssel különbözően szeretkeztek!
Gyötrődünk, küszködünk előtte, a régi szürrealista földalatti bejáratot kinyitva félünk, nehogy tévedjünk. Szabadon tévedhetünk, szabadon javíthatunk, bárhogyan is, mi itt vagyunk. Egyesek jönnek, mások, mennek, vannak térközben lévők is, vannak kikísértek és vannak köszöntöttek.
A Cselobrdo-i rezidenciát ezekben a napokban a zene, a költészet, a pálinkafőzés és a borkészítés ostromolja, a könyhaművészetet Goran mutatja be, naponta. Esténként a fogadóban a zene és a szöveg egyenrangúan szerepelnek, néha megszakítja őket a helybeli Galeb LA szokatlan melléknevet viselő, Don Juan-i ihletésű lovagja.
Ámon ezekben a napokban nagylelkű, kegyes hozzánk, a vízben minden bűnünket lemoshatjuk, mondta közülünk valaki.
Ha engem kérdeztek, az Életfogytiglani szabadság mondához hasonló szerkezet. Hogy ezzel kik értenek egyet vagy sem, mindegy. Egyben biztos vagyok, az Életfogytiglani szabadság egyesít, szövetséges, akik szolgálják, egymást szolgálják.
Ja igen, miatta a rock and roll és a költészet egybe forrnak vagy ismét egyek lesznek, kinek hogyan tetszik. Legalábbis erre a néhány órára, a helyi vendéglőben.

*Cselobrdo (Čelobrdo) helység Montenegróban, Budva közelében. A 2003.-as évi népszámlálás szerint 5 (öt) lakosa volt.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: http://www.seecult.org/blog/dozivotna-sloboda-dorde-scepovic

2018. június 27., szerda

Đorđe Šćepović Lobanja – A koponya


Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Lobanja

Niti jedna ptica
Ne zna pjevati
Kao što to zna lobanja
Obična, neugledna lobanja
Davno zakopana

Lobanja, u draču zarasla
U kuću uzidana lobanja

niti jedna ptica ne umije
najaviti jutro
kao što to čini lobanja
u travu zarasla
sa kamenom srasla lobanja

napuštena, davno pokopana
raspjevana lobanja
A koponya

Egyetlen madár
Sem tud úgy énekelni
Ahogy a koponya tud
A közönséges, jelentéktelen
Régen elföldelt koponya

Koponya, a kóróval benőtt
Befalazott koponya

egyetlen madár sem képes
úgy jelenteni a reggelt
ahogy a koponya teszi
a fűvel benőtt
kővel összenőtt koponya

az elhagyott, régen elföldelt
nótás kedvű koponya

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://hiperboreja.blogspot.com/2017/09/lobanja-ore-scepovic.html

2018. június 5., kedd

Đorđe Šćepović Ribar – Halász


Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –


Ribar

Ako kaniš preći na drugu obalu
pregaziti modru vodu rijeke Misisipi
(jer u odsustvu mosta to je jedini način
da napustiš jednu i stigneš na drugu stranu,
da osvojiš prostor koji ti se oduvijek činio
neosvojivim poput bedema srednjovjekovnih zamaka)

ako se usudiš, da gazeći vodu zanemariš
sopstvenu istoriju
i obilježenu mapu puta,
ne zaboravi da samo sin si ribara,
i da nove slobode i nova osvajanja
nijesu u tvojoj prirodi,
zagrli svoju stranu rijeke
sagradi barku
lovi slatkovodnu ribu
i ljubi ženu koju si prošle jeseni
kupio kod starog domoroca.



Halász

Ha a túlsó partra akarsz átjutni,
a Mississippi kék vizén átgázolni,
(mert híd hiányában ez az egyetlen mód,
hogy egyik oldalt elhagyva átjuss a másikra,
hogy a középkori várfalként, mindig
bevehetetlennek tűnő teret meghódítsad)

ha a vízen gázolva meg mered tagadni
saját históriádat
és a kijelölt utat,
ne feledd, halász fia vagy,
az új szabadságok, új hódítások
nem veled születtek,
öleld hát folyópartodat,
építs bárkát,
édesvizi halakra halásszál
és csókold az asszonyt, akit tavaly ősszel
egy idős bennszülöttől vettél.

Fordította: Fehér Illés

2018. május 7., hétfő

Đorđe Šćepović Uobičajena šetnja – Mindennapi séta


Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Uobičajena šetnja

Uobičajena porodična šetnja
uvijek se može pretvoriti u neuobičajenu
uvijek je nešto može izmijeniti
učiniti je spektaklom
naročito ako porodica slijedi
uobičajenu putanju
i usput primijeti čopor vrana kako juriša na groblje
groblje koje je u neposrednoj blizini kuće naše porodice
i dok otac majka sin i kćerka hodaju uz ogradu glavnog gradskog groblja
jedući smoki i čokoladu s rižom
čopor vrana nadlijeće grobove
toliko nisko da bi se mogle dodirnuti rukom
čopor vrana ne jato jata su lasta jata su kanarinaca
vrane lete u čoporu
njihovi su kljunovi crveni
njihovi su stomaci prazni
one osmatraju, brižljivo nadlijeću grobove
ne bi li našle parče svježeg mesa
po mogućnosti jutros zakopanog



Mindennapi séta

A mindennapi családi séta
bármikor különlegessé válhat
valami mindig megváltoztathatja
látványossá teheti
főleg akkor ha a család
a megszokott utat követi
és útközben tetmetőt ostromló varjúcsoporttal találkozik
a házunk közvetlen közelében lévő temetőt
és míg apa anya fiuk és lányuk ropit és rizses csokoládét fogyasztva
a városi temető kerítése mellett haladnak
a varjúcsoport a temető felett köröz
alacsonyan szinte kézzel érinthető magasságban
a varjúcsoport nem csapat csapatot alkot a fecske a kanári
a varjak csoportban repülnek
csőrük vörös
gyomruk üres
figyelnek, a sírok felett éberen köröznek
a friss hús reményében
lehetőleg a reggel eltemettetében

Fordította: Fehér Illés


2018. április 13., péntek

Đorđe Šćepović Kuća na selu – Ház a faluban


Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –


Kuća na selu

Kuća na selu, kuća u selu mojih praotaca,
čeka na nas, buduće stanare,
da je učinimo našom kućom
da vrt njen obrađujemo
da voćnjake pripazimo, i od mraza sačuvamo,
baš su velika očekivanja jedne kuće,
i kapiju bi trebalo ofarbati, i međe popraviti
nagovještava kuća, onako, izokola,
i lozu kalemiti, i bunar očistiti,
i sve to sa nekoliko ruku i prstiju,
baš su velika očekivanja jedne kuće,
a mi, mi ćemo iznevjeriti,
naše su ruke slabašne za podvig.

Ház a faluban

A ház a faluban, őseim háza a faluban
bennünket vár, jövőbeli lakosokat,
hogy házunkká varázsoljuk,
hogy a kertet műveljük,
hogy védjük a gyümölcsöst, megvédjük a fagytól,
egy háztól éppen komoly elvárások,
a kaput is be kellene festeni, a kerítést megjavítani,
alig észrevetően jelzi a ház,
a szőlőt beoltani, a kutat kitisztítani
és mindezt néhány karral és ujjal,
egy háztól éppen komoly elvárások,
mi meg, mi csalódást okozunk,
karjaink hőstettekre képtelenek.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2017/11/prije-objave-ore-scepovic.html

2016. november 4., péntek

Đorđe Šćepović Čitalac drugi – A második olvasó

Képtalálat a következőre: „Đorđe Šćepović”

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –



Čitalac drugi

I onda kada budem najomraženiji
na ovome svijetu
i kada moje knjige pretvore se u prah
i kada moje ruke budu nemoćne
za pokrete
i dalje će me čitati moja majka

Kasirka u prodavnici
će stariti u uvjerenju da sam
bolji i od Vitmena
tako joj je rekla moja majka
dok je kupovala hljeb
i nema razloga za sumnju

I onda kada moje knjige proguta
slučajna vatra u podrumu biblioteke
i dalje će me čitati moja draga majka
iako nikada nije naučila pismo
A második olvasó

Akkor is ha a világ legrútabb
személye leszek
és könyveim porrá válnak
és karomat többé nem
mozdíthatom
anyám továbbra is olvas

A pénztárosnő az üzletben
abban a hitben öregszik meg hogy
Whitmantól jobb költő vagyok
kenyérvásárlás közben
anyám világosította fel
és nincs oka kételkedni

Akkor is ha könyveimet a könyvtár
alagsorában egy véletlen tűz elpusztítja
továbbra is olvas édesanyám
bár sosem tanulta meg a betűvetést

Fordította: Fehér Illés
Forrás: http://hiperboreja.blogspot.rs/2016/05/tri-ubitacno-dobre-pjesme-ore-scepovic.html

2016. október 13., csütörtök

Đorđe Šćepović Četvrta pjesma o Davidu – Negyedik ének Dávidról


Képtalálat a következőre: „Đorđe Šćepović”

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Četvrta pjesma o Davidu

Moj mrtvi brate,
koliko već dugo hraniš
gladna usta podzemlja

Ne pamtim,
moje sjećanje ne seže toliko daleko
zaboravio sam i put do kamenog zamka
u kom stoluješ
Tvoj cvijetni vrt
orezuju ljudi u crnim uniformama
katkad te pozdravim u dnevnim novinama
smrt smrt smrt
tvoja je gospa
tvoja su djeca korovi i trave

Negyedik ének Dávidról

Halott testvérem,
az alvilág éhes bendőjét
mennyi ideje táplálod már

Nem jegyeztem meg,
ilyen távlatból képtelen vagyok felidézni
elfeledtem a kőkastélyhoz vezető utat is
ahol ősidők óta élsz
Virágoskertedet
fekete egyenruhások metszik
néha a napilapokon keresztül köszöntelek
halál halál halál
a te asszonyod
a te gyerekeid gyomok és füvek

Fordította: Fehér Illés
Forrás: http://hiperboreja.blogspot.rs/2016/05/tri-ubitacno-dobre-pjesme-ore-scepovic.html