Janáky Marianna Gondban – U brizi

 

Janáky Marianna Hódmezővásárhely 1955. február 6. –

Gondban   Este egy nagy farkassal álmodtam. Loholt utánam. Lihegett, nyelvéről csöpögött a nyál. Hátranéztem, közben megrúgtam véletlen anyát. Ő is felébredt. Nem kell sírni, csak álom volt, mondta. Máskor meg azt, hogy az álmok nem hazudnak.

U brizi   Jedne noći sa vukom sam sanjala. Jurio me je. Dahtao, sa jezika slina curila. Pogledala sam unazad, te nogom nehotice majku udarila. I ona se probudila. Ne treba plakati, tek je san bio, rekla je. Drugi put pak to da snovi ne lažu.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.barkaonline.hu/primer-primor/4041-janaky-marianna-versei

Janáky Marianna Nyitott ajtók – Otvorena vrata

Janáky Marianna Hódmezővásárhely 1955. február 6. –

Nyitott ajtók

Pelenkázta. Megpuszilta a fenekét.
Pelenkázta. Látta a felfekvéseket a fenekén.

Összeturmixolta a főtt sárgarépát a csirkemájjal.
Összeturmixolta a főtt sárgarépát a csirkemájjal.

Hallotta a sírását.
Hallotta a szipogását.

Megteáztatta. Tegnap kapott először pohárból. Etette, gügyögtek. Megtörölte az előkével a száját.
Megteáztatta. Holnap vennie kell szívószálat, gondolta. Etette. Nem beszéltek. Letörölte a konyharuhával a száját.

Odakészítette a fürdőlepedőt. Magához ölelte, majd betette a kádba. Boldogan rúgkapált.
Odakészítette a törülközőt. Besegítette a kádba. Elnyúlt az erőtlen test.

Kezével csapkodta a vizet, nevetett. Orrára habos ujjával pöttyöt nyomott.
A pára a homlokáról a szájára csorgott, szorította a szivacsot. A babaszappan ázott.

Szúnyog zümmögött a szobában. Bedugta a riasztót.
Egy pók mászott a falon. Keresztes volt.

Szájába tette a cumit. Figyelte, ahogy cuppog.
Beadta a gyógyszert neki. Figyelte, ahogy szuszog.

Nem kapcsolta le a lámpát, és nyitva hagyta az ajtót.
Lekapcsolta a lámpát, és nyitva hagyta az ajtót.

Forrás: Janáky Marianna: Novellák regénye

Otvorena vrata

U pelene je povijala. Guzicu joj je poljubila.

U pelene je povijala. Na guzici rane od ležanja je primetila.

Kuhanu mrkvu je sa pilećom džigerom samlela.

Kuhanu mrkvu je sa pilećom džigerom samlela.

Čula je njen plač.

Čula je njeno šmrkanje.

Čaj joj je dala. Iz čaše juče je prvi put dobila. Hranila ju je,

tepali su. Usta joj je salvetom brisala.

Čaj joj je dala. Setila se, sutra mora neku sisaljku kupiti. Hranila ju je. Nisu pričali. Usta joj je maramicom obrisala.

Pripremila je plahtu za kupanje. Prigrlila ju je i u kadu stavila. Sretno se koprcala.

Pripremila je peškir. Nekako ju je stavila u kadu. Ispružilo se bespomoćno telo.

Rukom je vodu tapšala, smejala se. Na nosić penušavim prstom pegu je stavila.

Para je sa čela na usne curila, spužvu stiskala. Bebisapun se močio.

U sobi komarac je zujio. Uključila je alarm.

Na zidu pauk je puzio. Krstaš je bio.

U usta dudicu je stavila. Promatrala je, kako cmoka.
Lek joj je dala. Njeno disanje je promatrala.

Lampu nije ugasila, vrata su ostala otvorena.

Lampu je ugasila, vrata su ostala otvorena.

Prevod: Fehér Illés

Janáky Marianna Találkozás – Susret

Janáky Marianna Hódmezővásárhely 1955. február 6. –

Találkozás megláttalak hat év után előttem álltál a metrólépcsőn hátrafordultál köszöntünk az emberek csurogtak lefelé a gumira rásült a cipőm alig tudtam lelépni de már nem szégyelltem hogy elhagytalak nem voltál egyedül megvastagodott derekamra gondoltam és feleszméltem huszonhét plusz hat év után az isten se emlékezhet hogy összeadott minket

Susret nakon šest godina sam te ugledala na stepenicama metroa ispred mene si stajao okrenuo si pozdravili smo se ljudi su prema dole kotrljali cipela mi se na gumu zalepila jedva sam zakoračiti mogla ali više se ne stidim što sam te napustila nisi bio sam na svoje zadebljalo stegno sam mislila i osvestila se posle dvadesetsedam plus šest godina ni bog više se ne seća da nas je spojio Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=31062

Janáky Marianna Himnusz után – Posle himne

Janáky Marianna Hódmezővásárhely 1955. február 6. –

Himnusz után kinyitja az ablakot. karja vékony, rajta kék foltok. vár. szikraeső hull. lent valaki kiált. préselt arckép az üvegen, konyhaablak bélyeg a tízemeletesen.

Posle himne otvara prozor. ruke su joj tanke, modricama kićene. čeka. kiša iskri pada. neko dole poviče. na staklu je presovan portret, marka prozora kuhinje na desetospratnici. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.muut.hu/?p=4861