Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kassák Lajos (Lajoš Kašak). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Kassák Lajos (Lajoš Kašak). Összes bejegyzés megjelenítése

2017. augusztus 25., péntek

Kassák Lajos 84 (Emlékszem még...) – 84 (Još se sećam...)


Kassák Lajos – Bálint Zsombor domborműve
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.


84 (Emlékszem még...)

Emlékszem még a városra ahol születtem a sötét utcák embereire s az első lányra kinek a melleit megérintettem
megőrzött titkok ó céljaim és letörülhetetlen nyomai éveimnek
hegyeken és tengereken kel át a vándor s akár a madarak elénekli együgyű örömeit és kimeríthetetlen fájdalmait
a források meleg vizeiben bugyognak föl emlékeim
szavaid emléke tested egészségének emléke
a parasztok negyedében lakott ő együtt az apjával és árva testvéreivel
ha jobban ment a dolguk nagy husfalatokat evett s nem akart az angyalokhoz hasonlitani
egyszer kőművesek jöttek ki a telepre s ő szeretőjük lett a részeges legényeknek
ezt én épen úgy tudtam mint a város gonoszlelkű vénasszonyai
de megsimogatta szőke kecskeszakállam és hangosan a nevemen szólított hogy felébredjek
akkortól kezdve együtt ittam a kőművesekkel s mikor elmentek elindultam velük az idegen tájakra
néha beszélgettek a lányról de én a két szép házinyulammal játszottam s úgy tettem mintha más nem is érdekelne
az idő elmegy a széllel s az ember itt marad a fekete kút peremén
találkoznék-e vele ha lefelé elindulnék a létrán
a kérdés a remény gyermeke de a tüske még mélyebbre ereszkedik a szívben
a függönyön át látom két idegen sétál az ablakom előtt
az egyik jobbra tart a másik balra.



84 (Još se sećam...)

Još se sećam grada gde sam se rodio ljude iz tamnih ulica devojke čije grudi sam prvi puta taknuo
sačuvane tajne ah moji ciljevi i neizbrisivi tragovi mog života
lutalica brda i mora prelazi i poput ptica o svojim prostim radostima i neiscrpnim patnjama peva
moje uspomene iz toplih voda izvora izviru
uspomena tvojih reči uspomena tvog zdravog tela
u seljačkoj četvrti zajedno sa ocem i sirotom braćom i sestrama je živela
ako im je bolje krenulo velike zalogaje mesa jela i nije htela na anđele ličiti
jednom u koloniju zidari su došli ljubavnica pijanih frkuna je postala
ja sam to baš tako znao kao gubave babe grada
ali moju blondu kozju bradu je pogladila i da se probudim naglas me je imenom zvala
od onda zajedno sa zidarima pio i kad su prema stranim prostranstvima krenuli pratio sam ih
kat-kad su o devojci pričali ali ja sam svojim pitomim zekom igrao i pravio se kao da me ništa drugo ne zanima
vreme vetrom prolazi a čovek ovde na rubu crne sarandže ostaje
bi li se s njom sreo kad bi niz merdevine krenuo
pitanje je dete nade ali u srce trn dublje se spušta
preko zavesa vidim ispred mog prozora dva stranca šetaju
jedan na desno a drugi na levo kreće.

Prevod: Fehér Illés

2017. július 30., vasárnap

Kassák Lajos Szerelem – Ljubav

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

Szerelem

Mégis csak a te rejtett tüzed
a legmélyebb sebet égető tűz - Szerelem.

Ó, asszonyok, ó, asszonyok
akik házába olykor benyitottam
vagy csak az ablakon néztem be hozzájuk olykor
s ó, ti lányok, kócos rózsatők a reménydús partokon
be szép, hogy olykor átlobogtok éjszakáim bozótján
s én sejthetem fiatal húsotok illatát
és ó, ti gyöngyszemek a hétköznapok fonalán
az én utcámon mentek át ti reggel, este
milyen boldog a szél, ha szoknyátok ráncait cibálja
milyen örömmel venne fel benneteket a férfiak hajója.

Kiket a káromlás és a korbács gyaláz meg
a gyáva szolgák se mondanak le rólatok soha
soha a katona, ki a halállal jegyezte el magát
minden férfi szíve tárva nyitva áll
várván a galambot, csőrében a gyűrűvel.
Szerszámai közt a kovács, ha rátok emlékszik
kalapácsa dalol az üllőn, bús és gyönyörü dalt dalol
tűzcsóvák nyílnak a szőrnyü vasrácsok indáin
s ő kezes lesz, akár a húsvéti bárány
és sírni tud ő, aki még soha nem sírt
érzi, tőr ütötte át szívét láthatatlan
egy pillantás, vagy egy nevetés mérgezte meg borát
egy nevetés, ami keserűbb volt az epénél.

Csupa igéret vagytok és csupa hívás
csupa átúszhatatlan tenger mégis.
Hány király fejét ejtettétek a porba
hány énekes száját tapasztottátok be sárral
hány szivet roncsoltatok szét unalomból.
Szüz Máriák és szenvedő Veronikák
véres a ti kendőtök minden egyes szála
bánat virágzik a ti kertetekben
aranysárga bánat, ezüstszürke bánat.
És mégis kiolthatatlan a tüzed - Szerelem.
Hogyan is feledhetném a kurta ingű csitri lányt
akit egy kulcslyukon át láttam mint kisfiú
feledhetem-e a véletlenül elcsábított asszonyt
aki lábhegyről és hunyt szemmel adta az első csókot
és a vöröshajú idegen nőt feledhetem-e
aki a tó partján hevert mókussal az ölében
ami nem is mókus volt, de maga a csipkebokor
ahogyan Mózes előtt megjelent a pusztában.

Maga a tűz vagytok ti s én a tűzre való hasáb
fogadjátok hódolatom ajándékát e versben
szűz Máriák, szenvedő Veronikák.



Ljubav

Vatra koja najdublje rani
ipak je tvoja skrivena vatra – Ljubavi.

O, žene, o, žene,
čije kuće sam kat-kad posetio
ili sam ih kat-kad samo preko prozora gledao
i o, vi devojke, čupave šikare na nadom punim obalama
sjajno je što koji put nad gustišem mojih noći plamtite
a ja miris vaših mladih mesa naslućujem
i o, vi biseri na nitima svakodnevnice
ujutro, uveče preko moje ulice vi prolazite
kako je radostan vetar, kad rese vaših suknji čupka
i lađe muškaraca kako radosno bi vas primile.

Koje kletve i bič oskrnavi
vas ni bedne sluge se ne odriču
niti vojnik, koji je sa smrću veren
čekajući goluba u kljunu sa prstenom
srce svakog muškarca je otvoren.
Kovač među napravama, ako na vas misli
čekić na nakovanju peva, tužnu i krasnu pesmu peva
na viticama užasnih gvozdenih rešetaka buktinje se otvaraju
a stena poput uskrsnog jagnjeta pitoma postane
i on, koji nikad nije plakao, zna plakati
oseća, srce mu je nevidljiv bodež probio
njegovo vino jedan pogled ili osmeh je otrovao,
jedan osmeh što je od žuči gorča bilo.

Sve ste same obećanja i izazivanja
ipak same neosvojiva mora.
Zbog vas koliko glave kraljeva su u prašinu pale
koliko usta pevača ste blatom začepile
koliko srca ste iz čiste dosade razorire.
Svete Device i propaćene Veronike
krvava je svaka nit vaše marame
u vašim vrtovima tuga cveta
zlatožuta tuga, srebrnosiva tuga.
Ljubavi – ipak tvoja vatra je neugasiva.
Kako bi mogao šiparicu sa kratkom košuljom zaboraviti
koju sam kao dečak preko ključanice video
dal mogu slučajno zavedenu ženu zaboraviti
koja je prvi poljubac zatvorenim očima na prstima stojeći dala
i mogu li riđakosu strankinju zaboraviti
koja je na obali jezera u krilu sa vevericom ležala
šta i nije veverica, ali žbun šipka je bila
kako u pustinji ispred Mojsija se pojavila.

Vi ste same vatre a ja sam cepanica
svete Device, propaćene Veronike
putem ove pesme primite dar mog poštovanja.

Prevod: Fehér Illés

2017. július 24., hétfő

Kassák Lajos A semmi valósága – Stvarnost praznine


Képtalálat a következőre: „kassák lajos”

Kassák Lajos - Bortnyik Sándor alkotása
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

A semmi valósága

Nem vagy te szebb a többinél
mégis te vagy a legszebb.

Nem vagy te jobb a többinél
mégis te vagy a legjobb.

Furcsa ez a játék
keserű az íze
szempillám mögé rejtőző.

Nincs tested
amely a gyötrelmek jegyeit
viseli magán
nincsenek szokásaid
amelyek a jámbor bárányt
vérengző farkassá ingerlik
nincsenek rokonaid
akik gyalázatot hoznak rád.

Ó te legszebb és legjobb
már csak az emléked vagy
nekem.

Elindultam
hogy megkeresselek az alkonyatban
hogy megcsókoljalak mielőtt a nap
alámerül a tengerbe
de szakadó eső mosta el az utakat
ragadozó pofájú szél
marta szét hajóm vitorláját.

Körbevont fal mellett
tapogatódzom
emberemlékezet óta.

Stvarnost praznine

Nisi ti lepša od mnoštva
ipak ti si najlepša.

Nisi ti bolja od mnoštva
ipak ti si najbolja.

Čudna je ta igra
okus joj je gorka
iza mojih trepavica se skriva.

Nemaš telo
što na sebi
znakove patnje nosa
nemaš običaje
koje pitomo jagnje
do krvoločnog vuka draže
nemaš rođake
koji te sramote.

O ti najlepša i najbolja
za mene si već tek
uspomena.

Krenuo sam
da bi te u sutonu potražio
da pre no što sunce u more
potone poljubio
ali ceste je pljusak odneo
vetar grabljive gubice
jarbol moje lađe rasčupao.

Od pamtiveka
pored zidova kružnica
tapkam.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://hycry.wordpress.com/2010/03/27/kassak-lajos-a-semmi-valosaga/


2014. november 11., kedd

Kassák Lajos Az öregedés gondjai – Brige starenja

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.


Az öregedés gondjai

Gyerekkori emlékeim között
egy zöld madár csapkod szárnyaival
tört szárnyaival összekeveri
az időt és teret.

Gyerekkori emlékeim között
nádat tör iszapot túr egy harcsa
hosszú bajszával összekeveri
az időt és teret.

Néhány év múlva ha megöregszem
kertemet nem gondozza majd senki
hová legyek emlékeim között
időben és térben.

Brige starenja

Među dečačkim uspomenama
zelena ptica krilima udara
slomljenim krilima
vreme i prostor pomeša.

Među dečačkim uspomenama
som trsku lomi mulj rije
dugačkim brkovima
vreme i prostor pomeša.

Za koju godimu kad ostarim
vrt mi niko neće negovati
u vremenu i prostoru
sa uspomenama gde da se stavim.

Prevod: Fehér Illés




2014. október 26., vasárnap

Kassák Lajos A szerelem ajándékai – Darovi ljubavi


kassak lajos szobra a kassak lajos c diafilm reszlete kassak lajos ...
Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.



A szerelem ajándékai

Így töröd össze a karcsú borospoharakat
így téped szét a rózsaszínű párnát.
Ó szép nyulacskám egyben farkasom.
Milyen anya szült téged hogy egyszerre
előre és hátra fintorogsz
mint akit azért teremtettek hogy gyötörjön engem.

Törpe székecskén ülök a sarokban
csodálkozón akár egy gyermek
és szótlanul bámullak gyönyörűségem.

Tied vagyok megválthatatlanul.
Hegedűmet is szegre akasztottam
hogy ne ingerelje némaságom.


Darovi ljubavi

Vitke čaše za vino ovako razbijaš
ružičast jastuk ovako cepaš.
O lepi moj zečiću ujedno i moj kurjače.
Kakva majka te je rodila da istovremeno
prema napred i pozadi kreveljiš
kao neka koja je zato stvorena da me mrcvari.

Na majušnoj stolici u uglu sedim
lepoto moja poput deteta
začuđeno i nemo te promatram.

Neopozivo sam tvoja.
Okačio sam i violinu

da moju nemost ne bi remetila.

                             Prevod: Fehér Illés

2014. október 14., kedd

Kassák Lajos Harc az angyallal – Borba sa anđelom



Kassák Lajos 
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.



Harc az angyallal

Lappangó fény
széthullón éppen
újjászületőn éppen
cirkuszi tűzkerék
ott ahol az idegen
még nem lát semmit.

Hárman vagyunk jelen
a születés misztériumánál
de csak egyedül érzékelem
a színváltozás csodáját.

Látom a nyálas csigákat
amint kúsznak a kőfal meredekén
nem tudva hová és miért
hallom a szomorú rigót
amint párját siratja a bokorban
s rá akar venni engem is
hullassam könnyeimet
azért amit nem ismerek
és nem kívánok.

Hárman állunk
a vörös márványtömb peremén
mégis egyedül vagyok
egy születendő világ kezdetén.
Ami volt a tapintható valóság
alámerült a roppant hideg csöndbe
súlytalanul és érdektelenül
hogy helyetadjon a sikolynak
ami a születés fájdalmából
buggyan ki mint a kénes víz
mint felszakított sebekből
a forró iszapos vér.

Már hallani is
kegyetlenül elnyújtott dalát
a minden köveken átszivárgót
minden nyomokat felfedőt
minden pillantást megriasztót
minden mosolyt megfagyasztót.

Ez az a dal
mely eltéphetetlen gyökerekkel
lebonthatatlan indákkal
fonja át a világot
s amelyet a legokosabbak
a legbutább szavakkal vádolnak.

De sem a nyers ökörbőgés
sem az undorító sündisznósziszegés
nem zárhatja be a kaput
a jövevény előtt aki
virágok illatával
fény mögé rejtőzve érkezik.

Ó végtelennek tűnő éjszakám
harcaim az Angyallal
aki újszülöttemet kérte
hajnali áldozatul.

Íme megfújom a kürtöt
ami győzelmemet hirdeti.

Ajándékot hoztam népemnek
valóságot ami tegnap még valótlan volt
egy dalt csupán
amit ő dalol
az én szájamon át.


Borba sa anđelom

Tinjajući sjaj
upravo u raspadu
upravo u preporodu
je vatreni točak u cirkusu
tamo gde stranac
još ništa ne vidi.

Trojica smo prisutni
kod misterija rođenja
ali jedini sam koji
čudo promena boje oseća.

Vidim balave puževe
kako na strmini kamenog zida
neznajući kuda i zašto se penju
čujem tužnog kosa
kako u žbunu svoga para oplakuje
i želi i mene navesti
da u plač briznem
za onim čega ne poznajem
i ne priželjkujem.

Trojica smo
na rubu oslonca od crvenog mermera
ipak sam sam
na početku još nerođenog sveta.
To što je bilo opipljiva stvarnost
bestelesno i nezainteresirano
u ogromnu hladnu tišinu se utonula
da bi mesto kriku dala
što iz patnje poroda
kao sumporasta voda
iz razderane rane
kao vruća kaljava krv bljuzne.

Već se čuje
nemilosrdno otegnuta pesma
koja preko svake stene prokapa
koja svaki trag otkriva
koja svaki pogled prestraši
koja svaki osmeh zaledi.

To je ta pesma
koja nepoderivim korenjem
neuništivim viticama
svet prepliće
i koju sa najpametnijim
i najglupljim rečima optužuju.

Ali ni sirova rika vola
ni gnusno sikanje ježa
ne može ispred doseljenika
zatvoriti kapiju
koji skrivajući se iza svetla
mirisom cveća stiže.

O moja čini se beskonačna noć
moje borbe s Anđelom
ko je za jutarnju žrtvu
moju prinovu tražio.

Evo zasviram na rogu
što moju pobedu objavljuje.

Mom narodu dar sam doneo
stvarnost koja je još juče nestvarna bila
tek jednu pesmu
koju putem
mojih usta peva.

Prevod: Fehér Illés

Izvor:http://dia.jadox.pim.hu



2014. október 8., szerda

Kassák Lajos Mélység – Dubina



Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.



Mélység

Mialatt a szemérmetlen angyal
vizet önt a tejbe
az ég elsötétül
és kiszállnak a
bagolyfiókák.

Csillagszemek
mind mind
a fák lombjai között.

A szél
így teregeti szét
az éjszakát.

Ember nincs
az utcákon
se lámpafény
az ablakokban.

Igazi éjszaka ez
a bűnös angyal
ragadozó állatokkal teli
éjszakája.


Dubina

Dok besramni anđeo
u mleko vodu toči
nebo se zamrači
i ptići sove
izlete.

Među krošnjama drveta
sve same
zvezdane oči.

Vetar
noć
tako rasprostire.

Na ulicama
nema pešaka
niti svetla
u prozorima.

To je istinska noć
sa zverima puna
noć

grešnog anđela.

                             Prevod: Fehér Illés



2014. október 3., péntek

Kassák Lajos A mérleg serpenyője – Tas vage

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.



A mérleg serpenyője


Bartók Béla

Szóljunk valamit a zeneszerzőről is.
Láthatod szárnyas kabátban a dobogón
s az utcán, amint levett kalappal
sétál a reggeli napsütésben.

Olyan vékony, mint a halszálka
olyan fehér, mint egy liliom
de ha leül a zongorához, Sárkánnyá változik át
csörömpöl, sír és néha ugat
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.

Egyáltalában nem arra való figura
hogy a gyermekek elé álljon és megtanítsa őket
kesztyűbe dudálni s a szülők iránti tiszteletre.
Csak álmában fordítja felénk az arcát
csak muzsikál nekünk és sohasem kérdezi,
jelen vagyunk-e az Úrfelmutatás pillanatában.

Naponta átlépi a jó és rossz határát
s néha tarka virágcsokorral a kezében
érkezik meg onnan, ahol a tűz kialszik
a szüzek eltűnnek és a katonák meghalnak.
Senki se hinné el, hogy ő az a furcsa ember
akit az angyal tüzes karddal kiűzött a Paradicsomból.

Pedig kétségtelen, csakis ő lehet az a Sátán, aki
levett kalappal sétál, vagy odaül a zongorához
csörömpöl, sír és néha ugat olyan irtóztatóan
hogy elsötétül az ég s a házak falai beomlanak.




Kassák Lajos: Bartók Béla – tusrajz a vers kéziratával
Lajoš Kašak: Bela Bartok – tuš-crtež sa rukopisom pesme


Tas vage

Beli Bartok

Neka nešto i o skladatelju kažemo.
  Vidljiv je u lepršavom kaputu na bini
  i na ulici kako sa šeširom u ruci
  u jutarnjim zracima sunca šeta.

  Tanak je poput riblje kosti
  beo je poput ljiljana
  ali kad za klavir sedne u Zmaj se pretvara
  tandrče, plače i koji put laje
  da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.

  Uopšte nije lik koji bi
  bio sposoban ispred dece stati da bi im
  bukvicu očitao i na poštovanje predaka naučio.
  Lice prema nama samo u snu okrene
  tek nam svira i nikad ne pita
  dal smo u trenutku Velikog amena prisutni.

  Granicu dobrog i lošeg svakodnevno prekorači
  koji put sa buketom cveća u ruci
  stiže odande gde se gasi vatra
  device nestaju i vojnici umiru.
  Niko ne bi verovao da je on taj čudak
  koga je anđeo iz Raja sa usijanom sabljom isterao.

  Ali je neosporno da samo on može biti ta Sotona koja
  sa skinutim šeširom šeta ili sedeći uz klavir
  tandrče, plače i koji put tako užasno laje

  da se nebo potamni i zidovi kuća oronu.

                             Prevod: Fehér Illés



2014. szeptember 28., vasárnap

Kassák Lajos Monológ – Monolog

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.


Monológ

Meghajszolnak a nappalok
és tévedésbe ejtenek az éjszakák
de nem adom fel a reményt hogy egyszer győztesként vonulok be a városba
ahol születtem.
Ne forduljatok el tőlem barátaim
hogy újra és újra kezdem a játékot.
Nem
nem
sohasem
mondok le a szédületbe ejtő távlatokról
a kalandok fanyar ízéről.
Az értelem és érzelem fegyvereivel
értetek harcolok
barátaim
akik oly könnyű szívvel hagytok magamra
hajszás nappalaimban
tévedésbe ejtő éjszakáimban.


Monolog

Dani me gone
a noći u zablude primoraju
ali ne predajem se ućiću jednom kao pobednik u grad
gde sam se rodio.
Moji prijatelji ne okrećite mi leđa
opet i opet počinjem igru.
Ne
ne
nikad
se neću odreći zanosnih daljina
oporog okusa pustolovina.
Oružjem razuma i osećaja
se borim za vas
moji prijatelji
koji ste me u dnevnim jurnjavama
i noćima koje u zablude teraju
laka srca samog ostavili.

                             Prevod: Fehér Illés
 


2014. szeptember 22., hétfő

Kassák Lajos 17 (Az ég akkor…) – 17 (Tad su sa neba…)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.

17 (Az ég akkor…)

Az ég akkor fiatal mázolókat könnyezett elaggott patikusok
csőrén nyafogtak a flóták és azt hittük cérnaéletünkön
megoldódik a tragikus csomó
ó hogyis szónokolt egyszer jó öreganyám
ó hol is vagyok én hogy ti nem vagytok mellettem a legbátrabbak nadrágszíjján még abban a pillanatban összeszaladtak a lyukak ó kiszela méla bávatag ó lapátolás
s ó jaj a szobalányok most aranysarkantyúkat csempésznek az öregurak gerince alá
sírni kiáltani sikolytani
ki nyúlna át hozzám a barram-buci kert sövényén semmi kétség ő nyugodtan ül a hangyabolyon szabadítsátok ki a patkoló kovácsokat az ál-hírlapírókat és az őrülteket
Páris előtt megálltak az elefántok búsan és rettentően mint a koporsók
Paul Klee lelőtte az akvarell-madarat
csak a költők és a tányérszemű siberek úsznak még ide-oda a levegőben
ők okosságból vannak öntve ők megélnek a saját zsírjukon
hej de neki vagyok keseredve
add ide a rózsaszínű szallagokat hogy szívem fölé köthessem a mosdótálat
mindenre el kell készülnünk
az újságok megírták hogy a harangok visszavándoroltak az országba a békák zöldselyem ruhájukban ráültek a szökőkutakra s az asszonyok is kürtőkbe akasztották gyönyörű lábszáraikat


17 (Tad su sa neba…)

Tad su sa neba umesto suza mladi ličioci padali flaute na ostarelim kljunovima
apotekara cmizdrili i verovali smo da će se tragičan čvor
na tananon nitu našeg života razvezati
o kako li je jednom moja dobroćudna baka besedila
o gde sam li ja da vi niste pored mene na remenu za čakšire najhrabrijih još u istom trenutku su se rupe isprepletale o kisela setna bezvezna blabla o zgrtanje
i o joj sobarice sad ispod kičmi starih gospoda zlatne mamuze krijumčare
plakati viknuti kriknuti
ko bi mi se preko trnovite živice vrta približio nema dvojbe on na mravinjaku mirno sedi oslobodite potkivače lažne novinare i idiote
slonovi su ispred Pariza kao lesevi otužno i zastrašujuće zastali
Pol Kle je ustrelio akvarel-pticu
amo-tamo u vazduhu još samo pesnici i probisveti tanjurastih očiju plivaju
oni su iz mudrosti izliveni oni i na vlastitoj tlačnji prežive
brate stvarno sam ogorčen
dodaj mi ružičaste trake da bi umivaonik iznad srca privezao
na sve moramo biti spremni
u novinama je pisalo zvona su se u zemlju vratile žabe u zelenim svilenim odelima na fontane zasele a i žene svoje krasne noge u dimnjake vešale

                             Prevod: Fehér Illés

2014. augusztus 30., szombat

Kassák Lajos Sírfeliratom – Moj epitaf

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.


Sírfeliratom

Éltem bár nem akarták hogy éljek.
Dolgoztam bár nem hagyták hogy dolgozzam.
Meghaltam. Mi mást tehettem volna.
Bocsássátok meg minden jóságomat.


Moj epitaf

Iako nisu hteli živeo sam.
Iako nisu hteli radio sam.
Umro sam. Šta bi drugo mogao učiniti.
Oprostite svu moju dobrotu.

                             Prevod: Fehér Illés


2014. augusztus 26., kedd

Kassák Lajos 65 (A hajnal trombitái köszöntenek…) – 65 (Trube zore nas pozdravljaju…)

Kassák Lajos (Lajoš Kašak)
Érsekújvár, 1887. március 21. — Budapest, 1967. július 22.



65 (A hajnal trombitái köszöntenek…)

A hajnal trombitái köszöntenek minket a hajnal öregjei és fiataljai
hideg árnyékunkba hull a kígyó mielőtt szemeit ránk emelhetné
emlékezz rám ha elmegyek a víz összegyűrődik lépteim mögött
most a négy fal között dolgozom tollal ecsettel vésőkkel és más egyszerű szerszámokkal
tűz és kibontatlan titok van az ujjaimban az építés törvényeit hirdetem
de sajnos nekünk a legjobb barátaink értelmét is át kell alakítanunk
toronylámpa és bányamunkás vagyok egyszemélyben mi az amit nem értesz meg belőlem
íme itt van a tányér fehér porcellánból készítettem
és keresztben fekszik rajta a kés ami fiatal gyümölcstől véres
ne nevess hogy beszélek hozzád nem tudok elszakadni tőled
bátor fiaiddal és termékeny asszonyaiddal
életem tavaszi környéke vagy te
az elindulásom és megérkezésem vagy te
megmozsdom a fényben hogy tiszta és jószagú legyek neked
a hullám bejön a szobába hogy elvigyen
vasszerkezeten állok
kiáltásomban harcaid emlékei virágoznak.


65 (Trube zore nas pozdravljaju…)

Trube zore nas pozdravljaju matorci i mladići zore
pre no što bi nas zmija pogledati mogla u naše hladne senke pada
odem li seti se mene iza mojih koraka voda se zgužva
sad između zidova perom kistom dletom i drugim jednostavnim alatima radim
vatra i neotkrivena tajna je u mojim prstima zakonitosti izgradnje oglašavam
ali mi na žalost razum i najboljeg prijatelja moramo preobraziti
istovremeno sam i svetiljka zvonika i rudar šta je to što ne shvataš kod mene
evo tu je tanjir iz belog porculana sam izradio
i na njemu od mladog voća krvav nož unakrst leži
nemoj se smejati što tebi govorim ne mogu se odvojiti od tebe
svojim hrabrim sinovima i plodnim ženama
prolećna okolina mog života si
moja početna i odredišna tačka si
u svetlu se umivam da bi ti čist bio i dobro mirisao
val ulazi u sobu da te odnese
na gvozdenom sklopu stojim
u mom uzviku uspomene tvojih borbi cvetaju.

                             Prevod: Fehér Illés