Nagy L. Éva Végzet – Sudbina

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Végzet csupaszra mart szívvel kiáltok nem vagyok az aki voltam mindenemet oda adtam látom érzelem veszve maradt a magányos este ha meghalok vihar leszek szélt verek és fát tördelek felsírnak a hullámhabok könnyeznek a kis patakok kérdezik hogy mi lett velem néma szóval felelgetek úgy sem várok feleletet ember voltam amim csak volt szétosztottam becsaptak és el is hagytak fojtó éj szalad felém koldultam a szeretetért ilyen az ember végzete elcsitul szép csendben mint az éjjeli zene

Sudbina ogoljelim srcem povičem nisam ta koja sam bila sve što sam imala poklonila vidim osećaji su izgubljeni ostale su usamljene večeri umrem li vihor ću biti stvoriću vetra, stabla lomiti zaplakaće valovi suziće potoci pitaju šta je sa mnom nemo odgovaram ta odgovor ne čekam čovek sam bila šve što sam imala podelila prevarili su me i napustili noć koja guši prilazi mi zbog ljubavi sam prosjačila takva je čovekova sudbina stiša se kao noćna muzika Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://montazsmagazin.hu/nagy-l-eva-versei

Nagy L. Éva Oldódás tört időben – Opuštanje u prelomljenom vremenu

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Oldódás tört időben Szétporladt idő, eltörpült percek, ujjaim közül lassan kiperegnek. Rakosgatnám össze apró szemcséit, de már nem lehet, mert a fény kopogtat az árnyon, és a zúzmarák is olvadnak a fákon.

Opuštanje u prelomljenom vremenu Raspršeno vreme, između mojih prstiju usitnjeni trenuci polako nestaju. Sastavljaja bi one usitnjene čestice, nije moguće jer na senci svetlost stoji i na drveću i inje se topi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://montazsmagazin.hu/nagy-l-eva/

Nagy L. Éva Majd ott leszek – Biću tamo

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Majd ott leszek Meghalok... akkor is veletek leszek. Majd beköltözöm én a kéklő égbe, Megtaláltok engem zöldellő rétben. Rám találtok májusi napsugárban, S ott leszek én patakcsobogásban. Ott lesztek velem örök álmaimban, Veletek leszek fent a csillagokban. Arcotokat simítom selymes széllel, Hulló hópehelyként visszaérkezem, A patyolatfehér szikrázó télben. Ott leszek mindenben, a tavasz dalában, az új sarjadásban, búzavetésben, érlelő nyárban, aratók dalában, őszi lombhullásban, új bor mámorában. Egy falat kenyérben, forrás vizében, Napsugár fényében, éjnek tengerében. Gondoljatok majd rám, ha dalol a szél, Ha elhervad a virág, ha üzen a tél. Benne leszek én fűben és a fában Az emlékekben, a versek sorában.

Biću tamo Umreću... i tad ću biti s vama. Useliću se u plavet nebesa, Naćićete me u zelenilu bareša. Biću u sunčevim zracima maja Ta i u žuborenju potoka. Bićete sa mnom u mojim snovima, Biću s vama među zvezdama. Lice vam svilom vetra milujem, U ćisto beloj belini mraza U vidu pahuljice snega stižem. Biću prisutna u žamoru proleća, u novom klijanju, usevu pšenice, pesmi berača, zrelosti leta, listopadu jeseni, mamurluku nove kapljice. U zalogaju hleba, vodi izvora, Zracima sunca, moru sutona. Misli na mene kad vetar ćarlija, Cvet vene, zima glasa. Biću u travi i stablima, U uspomenama i stihovima. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.mek.oszk.hu/03700/03793/html/40.html

Nagy L. Éva Istenem – Gospode moj

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Istenem a szám félkörívére tapadt az éjszakák didergése a tiltás jégverése a könnyek keserű íze a köznapok szigorúsága a hétköznapok magánya a törtszárnyú madár segélykérő hívogatása kitárt könyörgő karjaimmal zsoltáraimmal így jövök hozzád zuhanok hozzád Istenem

Gospode moj drhtaj noći grad zabrane gorak okus suza strogost svakodnevnica samoća radnih dana u pomoć dozivanje ptice slomljenog krila na usne mi se lepilo raširenim molećivim rukama hvalospevima tako dolazim padam ispred tebe Gospode moj Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://montazsmagazin.hu/beszelgetes-nagy-l-eva-koeltvel-ujsagiroval-a-montazsmagazin-riporterevel/



Nagy L. Éva Sorsunk – Naša sudba

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Sorsunk... (Istvánnak) Emlékszel még? – Hideg volt, göröngyök gurultak lábunk előtt a télbe. Kabátom összehúztam, reszkettem, fáztam, féltem, mint vérző csipkebokor a hideg szélben. Erős kezeddel fogtad remegő kezem. Suttogtad fülembe, szeretlek örökre. Testünk vágya elcsitult, lelkünk eggyé érett, az élet széthullt lapjait rakosgattuk szépre. Ó! Hány tavasz és tél suhant el mögöttünk... Gyolcsba tekert szívvel, mi egymásnak éltünk. Magasztos, önzetlen szerelem halk sóhaj alatt, a szeretet az örökre megmaradt. Könyvünk lapjait lassan tele írjuk. Megfakult az írás, szent lapjait zárjuk, némelyik már kopottas és sárga, – s benne lapul törékeny szerelmünk minden rózsaszála. Rád bíztam életem, szeress míg csak lehet. Hiszen a sors ad majd végső feleletet. Mi együtt létezünk fényben és az árnyban De mondd, egymásba fogódzunk majd az örök mozdulatlanságban?

Naša sudba... (Stevanu) Sećaš li se još? – Hladno je bilo, ispred naših nogu u zimu grudve su se kotrljale. Stegla sam kaput, drhtala zbog mraza, bojala sam se, kao krvareća divlja ruža u hladnom vetru zime. Drhtavu ruku moju čvrsto si držao. Zavek te volim, šaptao si mi. Žudnja naših tela se stišala, al duše su srasle, komade raspalog života lepom smo učinili. O! Koliko proleća i zime smo za sobom ostavili... Platnom optočenim srcima, zajedno smo bili. Uzvišena, nesebična ljubav je ispod tihog uzdaha, milošta je za sve vekove ostala. Listove naše knjige polako ispunimo. Pismo je izbledelo, svete stranice zatvaramo, neke su već izlizane, požutele – ali u njima je sakrivena svaka ruža naše krhke ljubavi. Život sam tebi poverila, voli me dok je god moguće. Ta konačan odgovor sudba će dati. U sjaju i senci zajedno smo postojali Ali reci, u večnoj nepomičnosti hoćemo li se zajedno držati? Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Nagy L. Éva Egyedül – Sama

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Egyedül egyedül várok a templomi harangra mint űzött vad búvok a bokorba egyedül gyáva vagyok és félek ha nem hallja senki fütyörészek egyedül büszke vagyok és magányos mint kedvüket vesztett utcalányok egyedül én vagyok kit kivertek lobog a nyár és én didergek

Sama sama čekam zvonjavu crkve kao gonjena divljač uvlačim se u grmlje sama sam jadnica sam i plašim se ne čuje li niko zviždi mi se sama sam ponosna sam i samotna kao neka mrzovoljna uličarka sama sam i jednina koja je isterana leto plamti a mene drhtaj hvata Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/14600/14649/14649.pdf

Nagy L. Éva de jó is lenne - o kakva želja

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

de jó is lenne szemeid villanó fények és én csüngök rajta mint égi kötélen várva a csillag-zuhanásra mint ígéret a parazsas nyárban bár lennék húszéves de jó is lenne csillagként feszülnék föléd az egekbe

o kakva želja oči su ti svetlucava svetla a ja kao na nebeskom kanapu isčekulući pad zvezda kao obećanje užarenog leta na njima visim bar da sam šiparica o kakva želja iznad tebe na nebu bi se kao zvezda razastirala Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://montazsmagazin.hu/beszelgetes-nagy-l-eva-koeltvel-ujsagiroval-a-montazsmagazin-riporterevel