Paulovics Tamás Az utolsó gondolatom – Moja poslednja misao

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Az utolsó gondolatom

Ha majd nehéz lesz eljutni az asztaltól az ágyig,
mikor nehezen tudom már kinyitni a konyha ablakot,
azért még hallom minden hajnalban a rigók énekét.
Amikor csak álmodni tudok a suhanásról a Tisza-gáton.

A ragyogó pirkadatot, a madarakat repítő júliusi
reggeleket, a szederindák gomolygását, a lágy sodrú
folyóból fölszökő fák suhogását, az erdő csöndjét,
a platán fák őrségét, a Kurcán ívelő híd szökkenését,
az uszoda zsivaját csak a képzeletem vetíti elém

Amikor már nem tudok verset mondani, már nehéz
a beszéd, kezem bordáimra ejtem: akkor is, ott is,
és azután is: az utolsó gondolatom Te leszel

                              Feleségemnek, Karácsonyra

Forrás: a szerző

Moja poslednja misao

Kad već od stola do kreveta biće teško stići,

kad već prozor kuhinje budem teško otvarao,

svakog svanuća pesmu kosa još ću uvek čuti.

Kad na dolmi Tise o lepršanju samo sanjati mogu.

Samo mašta mi priziva sjaj svanuća, let ptica

kad se julsko jutro budi, treperenje vitica kupine,

šum stabala na obali reke laganog toka,

tišinu šuma, stražarenje platana, skok mosta

što obale Kurce spaja, žamor plivališta.

Kad više ne mogu recitirati, kad teško

ću govoriti i svoje ruke na rebra spustiti: i tad, i tamo

a i posle: zadnja misao Ti ćeš biti.

                                       Mojoj Supruzi, za Božić

Prevod: Fehér Illés

Paulovics Tamás Csak a reggel – Samo svanuće

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Csak a reggel Az ártéri erdő ezer zöldjének árnyán fölszikrázik a reggel. Érzed a folyó lágy ölelését, érzed a fényt, látod a lassan elúszó madarakat. A zajgó betonút már mögötted van: – csak a madarak, – csak a reggel.

Samo svanuće Na senci mnoštva zelenila šume plavnog područja svanuće zasija. Osećaš mekan zagrljaj reke, osećaš sjaj, ptice sporih zamaha krila promatraš. Beton bučne ceste već je iza tebe: – samo ptice, – samo svanuće. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Paulovics Tamás Körforgás - Kruženje

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Körforgás A lopakodó alkonyatban egymásra borulnak a lombok. Még bíborban fürödnek a távoli dombok. Ha nagyon figyelsz megérted miről beszélnek a fák, mit mormol a folyó, hallod az erdő csöndjét. Hamar sötétedik, már este van. Ideje megpihenned végre. Ha eljön a pirkadat köd-hártyáin átüt a fénye. A madarak kezdik röptüket és te a platánfa leveleiben élsz tovább.

Kruženje U prikradajućem sutonu krošnje se priljubljuju. Daleki obronci još u purpuru se kupaju. Ako si istinski pažljiv shvatićeš o čemu govore drveća, šta mrmlja reka, čućeš tišinu šume. Brzo se hvata mrak, veče je. Vreme je da se konačno odmoriš. Kad stiže svanuće njegov sjaj probija košuljicu magle. Ptice započinju svoj let a ti život u nekom listu platana nastavljaš. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Paulovics Tamás Jó volna... – Bilo bi dobro...

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Jó volna... Prémet növesztenék magamra, tollakat, vagy torz pikkelyeket. Jó volna állati létbe süllyedni, az állatok tudatlanok és boldogok. Csak éhesek és szomjasak. Szívük megfeszítve nem ragyog. Csak sodródnak lenn a mélyben, lépegetnek az erdő sűrűjében, - vagy fönt a magasban a felhők fölött a nap alatt - lassan elúszó rebbenő szárnyú madarak. Esznek, ha éhesek, isznak, ha szomjasak.

Bilo bi dobro... Krzno bi pustio, perje ili nakaradnu krljušt. Bilo bi dobro u životinju se pretvoriti, neuki su i sretni. Samo su gladni i žedni. Srca im razapeto ne sjaje. Dole u dubini se potucaju, u čestaru koračaju, – ili u visu iznad oblaka ispod sunca – sporim zamasima krila lepršaju. Hrane se ako su gladni. Piju ako su žedni. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/tamas.paulovics.7/posts/1464384267206138



Paulovics Tamás Valóság, szivárvány, álom – Java, duga, san

 

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

 

Valóság, szivárvány, álom   Valóság volt az a szivárvány vagy csak álom? Fölragyogott az alkonyi égen azon a nyáron, Jött a vihar kékesen cikázó villámaival, jött, tépte a nehéz lombokat, szaggatta a fákat, tiporta a virágokat, rígatta az édesanyákat. Talán percek se teltek föllélegeztek a kertek, és az alkonyi égen fölragyogott a szivárvány. De lehet, nem volt az valóság csak egy álom, vagy valóság volt? nem csak egy álom? Nem tudom már, de nagyon jó volt nekem, - nagyon jó, - ott, akkor azon a régi-régi nyáron.

Java, duga, san   Tek san je bila ta duga ili java? Zasjala je na nebu u sutonu onog leta. Došao, modrim gromovima je došao vihor, kidao teške krošnje, grane lomio, cveće uništavao, majke na plač terao. Tek par minuta i baštama je laknulo, i na nebu u sumraku zajsla je duga. Dal je moguće da nije java bila samo san, ili ipak java bila? ne tek jedan san? Više ne znam, ali tad za mene bio je raj, - raj je bio – onog davnog leta tamo, tad.   Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: https://www.facebook.com/tamas.paulovics.7/posts/1608010999510130



Paulovics Tamás Lakat a szájon – Lokot na usta

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Lakat a szájon Lakat a szájon, lakat a szíven. Ha mégis kiröppennek szádon a szavak, ha a kusza betűk sorokká sokasodnak, ha formálódó gondolatod a képernyőn átvibrál, akkor bizony lecsupaszítod magad, kitárulkozol és védtelenné válsz. Ezért aztán jobb neked: ha lakat a szájon, lakat a szíven.

Lokot na usta Lokot na usta, lokot na srce. Ako tvoja usta ipak napuštaju reči, ako zamršena slova u redove se slažu, ako tvoje misli u formiranju na ekranu vibriraju, tad sam sebe ogoliš, otvaraš se i nezastićen postaješ. Zato ti je bolje: lokot na usta, lokot na srce. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/tamas.paulovics.7/posts/1584169918560905



Paulovics Tamás Babilon – Vavilon

 

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

 

 

Babilon

 

                                          ,,Ne engedj több tavaszt, Babilon,

                                           a házak roskadoznak a ragyogástól "

 

                                                                                   Bánki Éva

 

Szülővárosom, Babilon...!

   Utcáid, tetőid, tereid jól ismerem, aranyszobraid,

szökőkútjaid, édes gyümölcsöktől roskatag függő kertjeid

ezerszer meg ezerszer láttam.

   Hatalmas templomod hűs termiben sokszor múlattam

az időt gyönyörűséges papnőivel a szerelemnek.  

   Lassú sodrású folyód partján láttam a hűvös, bíborló

hajnalokat, a déli órák izzó, tékozló őrületét,

a vérpiros alkonyokat, ahogyan meghódította őket a sötétség.

   Gyönyörűséges kapudon számtalanszor lovagoltam ki

vadászni királyi vadállatokra.

   Szülővárosom, Babilon, köszönöm,

hogy fiad és urad lehettem.

 

   Kaputornyaidból jól látni a barbár hordákat,

ahogy elözönlik körötted a síkságot

és sátraik sokasága tengerként ölelik körbe falaidat.

 

    Babilon! Szerelmetes városom!  

    Nem akarom látni pusztulásod.

    Holnap hajnalban hű harcosaimmal

    kitörök a keleti kapun.

   

Életem adom érted, Babilon!

 

Rossz fiad voltam, nem tudtalak megvédeni.

 

 

Forrás: http://www.szegedilap.hu/cikkek/vers/paulovics-tamas--babilon.html

 

 

 

Vavilon

 

                                      „Ne dozvoli više proleća, Vavilone,

                                       od blistanja se ruše kuće”

 

                                                                              Eva Banki

 

Rodni grade moj, Vavilone...!

   Dobro poznajem tvoje ulice, krovove, trgove, tvoje zlatne statue,

fontane, slatkim plodovima prepune bašte na padinama

hiljade i hiljade puta video.

   U hladovitoj odaji tvoje ogromne crkve često sam se

sa prekrasnim sveštenicama ljubavi družio.

   Uz obalu tvoje reke polaganog toka sam sveže, rumene

zore, užareno, rastrošno ludilo podneva,

kako kao krv crvene sutone osvaja mrak doživeo.

   Preko tvoje prekrasne kapije sam bezbroj puta jahao

u lov na divljač kapitalce.

   Rodni grade moj, Vavilone, zahvaljujem se

što sam ti sin i gospodar mogao biti.

 

   Iz tvojih kupola se vidi kako divlje horhe

ravnicu oko tebe preplave

i sa mnoštvom šatora poput mora oružuju tvoje zidove

 

   Vavilone! Ljubljeni grade moj!

   Ne želim tvoj propast videti.

   Sutra kad svane probiću

   sa svojim borcima preko istočne kapije.

 

Vavilone, za tebe život dajem.

 

Loš sam ti sin bio, odbraniti nisam te mogao.

 

Prevod: Fehér Illés

 

 



Paulovics Tamás Végtelen – Beskraj

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Végtelen Az ártéri erdő ezer árnya, a vízből felszökő fák suhogása hosszan elnyújtott ölelésben hullámzik eggyé a régtől kígyózó folyóval. Szederindák gomolygása, zöld áprilisi szélben, októberi aranyló bíbor-barna ragyogásban forr össze az ártéri erdő a kígyózó folyóval végtelen szerelemben öröktől örökre. Már akkor kezdődött mikor hidak se voltak, hajók se voltak, emberek se voltak. Akkor is tart majd örök szerelmük, mikor hidak se lesznek, emberek se lesznek.

Beskraj Sene vodoplavnih dubrava, šuštanje iz vode izniklih stabala sa vijugavom rekom u jedinstvenu celinu u ispruženom zagrljaju se stapaju. Klupčanje vitica kupine u zelenom vetru aprila, u oktobarskom purpurno-mrkom zlatnom sjaju odvajkada doveka u beskrajnjoj ljubavi sjedinio sa vodoplavnom dubravom, vijugavom rekom. Počelo je tad kad još nisu postojali mostovi, niti lađe, niti ljudi. Njihova večna ljubav i tad će trajati, kad će i mostovi nestati, i ljudi nestati. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/tamas.paulovics.7/posts/1564752277169336



Paulovics Tamás Mások a lányok – Cure su drugačije

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Mások a lányok A pirkadat, a hajnal, a reggel, a régi kert emléke rabul ejtett, s nem ereszt el. Azok az alélt augusztusi délutánok. Az istálló mögött egy diófa állott. Hat éves lehettem, ott és akkor mutatta meg Cseuz Gyuri, hogy másképp pisilnek a lányok. Azon az áldott-átkozott délutánon sejtettem  meg,  mennyire, mennyire mások a lányok.

Cure su drugačije Zora, rumenilo, jutro, uspomena starog vrta me je zarobila, i ne pušta. Ona klonula avgustovska popodneva. Iza štale orah rasla. Kojih šest godina sam imao, tamo i tada mi je Đuro Čeuz pokazao, da cure drugačije piške. Tog blaženog-prokletog popodneva sam prvi put naslutio da su cure i te kako drugačije. Prevod: Fehér Illés

Forrás:  http://www.szegedilap.hu/cikkek/vers/paulovics-tamas-harom-verse.html



Paulovics Tamás Apám korcsolyázni tanít – Otac me uči klizati

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Apám korcsolyázni tanít Apám levitt a szikesre korcsolyázni. Koszorúzott előre , hátra, nagy körökben. Aztán nyolcasokat írt le lendületesen majd lassan. Hat éves voltam, Ő hatvan. A fagyott tükör szikrázott, estem és keltem, majd siklottam egyre gyorsabban. Alkonyodott, föllángolt a jég. Lehajolt, lecsatolta a korcsolyát bakancsomról. Nem volt idősebb nálam azon a februári késő délutánon csak húsz évvel az én apám.

Otac me uči klizati Odveo me je otac na slatinu na klizanje. Pravio je figure napred, nazad, u velikim krugovima. Posle je osmice crtao, poletno pa sporo. Šest godina sam imao, On šezdeset. Iskrio je smrznuto ogledalo, padao i ustao, ali sam sve brže klizao. Hvatala se mrak, uspalio se led. Sagnuo se, otkopčao je klizaljku sa moje cokule. Onog februarskog kasnog popodneva moj otac samo dvadeset godina je bio stariji od mene. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/tamas.paulovics.7/posts/1538413919803172



Paulovics Tamás Két hold – Dva meseca

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Két hold Két hold kísért utamon. Egyik a sima vízen remegett. A másik úszott a platánfák ágain. Hajnalodott. Nem maradt velem egyik sem.

Dva meseca Dva meseca su mi bili saputnici. Jedan je na površini vode titrao. Drugi pak na krošnji platana plovio. Stigao je osvit. Ni jedan nije ostao sa mnom. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/paulovics-tamas-versei



Paulovics Tamás Cigánymeggy – Divlja višnja

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Cigánymeggy Segítenem kellett cigánymeggyet szedni Nagyanyámnak. Lehettem tizenkettő-tizenhárom éves. Untam nagyon az egészet. Indultam volna le a strandra Sarokfogózni. Tördeltem az ágat, tépdestem a meggyet, megszorítottam, vöröslő vére serkent. Aztán egyszerűen elszöktem, otthagytam Nagyanyámat. Késő délután, amikor hazaértem, a kicsi öregasszony még ott ült a sámliján a tépett koronájú meggyfa alatt és halkan sírdogált. Nem mertem a szeme elé kerülni.

Divlja višnja Pri brebi divlje višnje sam trebao pomoći Baki. Imao nekih dvanajst-trinast godina. Sve mi je dosadno bilo. Krenuo bi na plažu Igrati se vije. Lomio granje, čupao višnju, stiskao, njenu crvenu krv cedio. Potom sam jednostavno pobegao, ostavio Baku. Kasno popodne, kad sam se vratio, starica je još uvek na podnožnjaku ispod počupane višnje sedela i tiho plakala. Nisam smeo njoj se približiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.szegedilap.hu/cikkek/vers/paulovics-tamas--ciganymeggy.html