Izet Sarajlić Govorila si o snijegu – A hóról beszéltél

 

Izet Sarajlić
Doboj, 16. mart 1930. – Sarajevo, 2. maj 2002.

 

Govorila si o snijegu        Govorila si o snijegu koji je zavejao ulice. Govorila si o snijegu koji je zavejao naše zagrljene stope. A ja sam znao jedno: da te moram zadržati, barem dok tuguju drvoredi.       Ida voli me.        Topli kao Golfska struja znam oplovićemo sva mora nježnosti i bićemo jednom samo uspomene. Ali to je kraj balade a mi smo tek u sredini. Ida voli me.        Voli me Ida barem dok plaču drvoredi. Voli me Ida barem dok psalmuju vjetrovi. A poslije, voli me barem do moje smrti. Poslije, kad umru vjetrovi.       Voli me Ida kao da nikad nećeš otići.       Kao da ćeš otići sutra.

A hóról beszéltél   Az utcákat ellepő hóról beszéltél. A összekulcsolt lábnyomunkat ellepő hóról beszéltél. Én meg egyet tudtam: meg kell téged tartanom, legalább addig, míg a fasorok szomorúak.   Ida, szeress.   Tudom a Golf-áramhoz hasonló melegen bejárjuk a gyengédség tengereit és egyszer csak emlékek leszünk. De az már a vég, mi még középen vagyunk. Ida, szeress.   Szeress Ida, legalább addig, míg s fasorok sírnak. Szeress Ida, legalább addig, míg a szelek üvöltenek. Utána meg, legalább halálomig szeress. Utána, majd ha meghalnak a szelek.   Szeress Ida, mintha sosem mennél el.   Mintha holnap mennél el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor:  http://www.jovicaletic.com/cms/?page_id=853

Izet Sarajlić Iz voza – A vonatból

Izet Sarajlić

Doboj, 16. mart 1930. – Sarajevo, 2. maj 2002.

Iz voza Gledao sam kako promiču žene… Sadašnje I buduće… Pejzaži, I telegrafski stubovi, Vidio sam kako se bezglasno Smjenjuju noć I dan. Iskočiću na nekoj stanici Lud od tih promjena boje I linija I javiću ti Da sam te na petstotom kilometru ljubavi Volio jednako kao na prvom…

A vonatból Néztem a nők hogyan mennek el mellettem... Menyecskék És zsengék... Tartományok És távirati oszlopok, Láttam hogyan váltják egymást Némán az éjszakák És nappalok. A színek és vonalak áradtától megigézve ugrok ki Egy állomáson És jelentem A szerelem ötszázadik kilóméterénél is Úgy szeretlek mint az elsőnél... Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.jovicaletic.com/cms/?page_id=853

Izet Sarajlić Naši ljubavni sastanci kod Lava – Szerelmes találkozásaink az Oroszlánnál

Izet Sarajlić

Doboj, 16. mart 1930. – Sarajevo, 2. maj 2002.

Naši ljubavni sastanci kod Lava

Kako smo ti i ja,
da nije bilo ovog južnoslovenskog nacionalističkog ludila,
mogli divno stariti.
A evo,
od čitavog našeg života
ostali su nam jedino
ovi naši tužni ljubavni sastanci na groblju kod Lava.
Reći ću ti
i kad sam u svojoj nesreći najsretniji:
kad me na groblju uhvati kiša.
Užasno volim da kisnemo zajedno!

16. mart 1998.

Izvor: https://jasminahanjalic.wordpress.com/2011/09/27/izet-sarajlic/

Szerelmes találkozásaink az Oroszlánnál

Te és én,

ha nincs ez a délszláv nacionalista őrület,

milyen szépen öregednénk.

De íme,

egész életünkből

ezek a szomorú

szerelmes találkozásaink maradtak a temetőben az Oroszlánnál.

Elárulom

balsorsomban mikor vagyok a legboldogabb:

ha a temetőben rámszakad az eső.

Irgalmatlanul szeretem, mikor együtt ázunk!

1998. március 16.

Fordította: Fehér Illés

Izet Sarajlić Rođeni 23. strijeljani 42. – 23-ban születtek 42-ben kivégzettek

Izet Sarajlić

Doboj, 16. mart 1930. – Sarajevo, 2. maj 2002.

Rođeni 23. strijeljani 42.

Večeras ćemo za njih voljeti
              Bilo ih je 28
              Bilo ih je pethiljada 28
              Bilo ih je više nego što je ikad u jednoj pjesmi bilo ljubavi
Sad bi bili očevi
Sad ih više nema.

              Mi koji smo po peronima jednog vijeka
Odbolovali samoće svih svjetskih Robinzona
Mi, koji smo nadživjeli tenkove i nikog nismo ubili
Mala velika moja
              Večeras ćemo za njih voljeti.

              I ne pitaj jesu li se mogli vratiti
I ne pitaj je li se moglo natrag
Dok je posljednji put crven ko komunizam
Goreo horizont njihovih želja
Preko njihovih neljubljenih godina izbodena i uspravna
Prešla je budućnost ljubavi

              Nije bilo tajni o polegloj travi
              Nije bilo tajni o raskopčanom prvom dugmetu
Tamo gdje se svršava vrat
Nije bilo tajni o klonuloj ruci s' ispuštenim ljiljanom

              Bile su noći, bile su žice
              Bilo je nebo koje se gleda posljednji put
              Bili su vozovi koji se vraćaju prazni i pusti
              Bili su vozovi i makovi
              I s' njima, s' tužnim makovima jednog vojničkog ljeta
              S' divnim smislom podražavanja
Takmičila se njihova krv.

               A na Kalimegdanima i Nevskim Prospektima
               Na južnim bulevarima i kejovima rastanka
Na cvijetnim trgovima i mostovima Mirabo
Divne i kad ne ljube
              
Čekale su Ane, Zoje, Žanet
Čekale su da se vrate vojnici
A ako se ne vrate
Svoja neljubljena ramena daće dječacima

               Nisu se vratili
               Preko njihovih streljanih očiju prešli su tenkovi
Preko njihovih nedopjevanih marseljeza
Preko njihovih izrešetanih iluzija
              
               Sad bi bili očevi, sad ih više nema
               Na zbornom mjestu ljubavi sad čekaju kao grobovi
Mala velika moja
Večeras ćemo za njih voljeti.

Večeras ćemo za njih voljeti.

1953.

Izvor: http://www.vuksfrj.se/kultura/knjizevnost/voljeti.html

23-ban születtek 42-ben kivégzettek

Ma este értük szeretünk.

              28-an voltak

              Ötezer 28-an voltak

              Többen voltak mint amennyi szeretet egy versben valaha is volt

Most apák lennének

Már nem léteznek.

              Mi akik egy század veszteglőjén

Átvészeltük a mindenkori Robinzonok magányát

Mi, akik túléltük a tankokat és senkit sem öltünk meg

Hatalmasom, kedvesem

               Ma este értük szeretünk.

               És ne kérdd, visszatérhettek volna-e

És ne kérdd lehetett volna-e visszatérni

Míg utoljára vörösen mint a kommunizmus

Sóvárgásuk láthatára égett

Meg nem élt összeszabdalt büszke éveiken

Átgázolt a jövő szerelme

               Nem volt titok a lenyomott fűben

               Nem volt titok az első kigombolt gombban

Ott a nyaknál

Nem volt titok a liliomot kiejtő ernyedt kézről

               Voltak éjszakák, voltak szögesdrótok

               Volt utoljára tekintett mennybolt

               Voltak üresen visszatért vonatok

               Voltak vonatok és makkok

               És velük, egy katonanyár szomorú termésével

               Magasztos ihlettel

Versenyzett vérük.

              A Kalimegdanokon és Nevski Prospekteken

              A déli körutakon és a búcsú kikötőiben

A virágtereken és Mirabeaui hidakon

Az akkor is ha nem csókolnak gyönyörűek

Annára, Zojára, Zsanettre vártak

A katonák visszatértére vártak

És ha nem térnek vissza

Nemcsókolt vállukat a romlatlanoknak adják

               Nem tértek vissza

               Kivégzett szemükön el nem énekelt himnuszukon

Szétlőtt álomképeiken

Keresztül tankok mentek

               Most apák lennének, már nincsenek

               A szerelem gyülekezőhelyén mint sírok várnak

Hatalmasom, kedvesem

Ma este értük szeretünk.

Ma este értük szeretünk.

1953.

Fordította: Fehér Illés