Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Schrenk Éva. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Schrenk Éva. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. június 24., szerda

Schrenk Éva Felvetés – Postavka


Schrenk Éva 1959. július 30. –


Felvetés

Az életnek soha nincsen vége,
a halál csak egy állomás.
Ott dől el, melyik sínre lépve,
merre visz az utad tovább.

Postavka

Život se nikad ne završava,
smrt je tek usputna stanka.
Tračnicu izabravši tamo se rešava
tvoj put kako se nastavlja.

Prevod: Fehér Illés
Forrás. a szerző

2018. január 13., szombat

Schrenk Éva Hiszek – Verujem


Schrenk Éva 1959. július 30. –

Hiszek

A jóság forradalmában hiszek:
váratlan odafordulásokban,
ölelésekben és mosolyokban,
mit odaajándékozunk ingyen.

És a tettek forradalmában is:
mikor odanyújtjuk a kenyeret,
ápolunk tehetetlen beteget,
és fogjuk a kezét, ha meghal is.

S kell a szépség forradalma nékünk:
reánk zuhogó virágáradat,
a zene csodája, mi ránk szakad,
és lelkünkből kisugárzó fényünk.
Verujem

Verujem u prevrat dobrote:
u iznenadnim okretima,
zagrljajima i osmesima
sve se badava daruje.

I u prevrat akcija takođe:
kad hleba pružimo,
nemoćnog bolesnika dvorimo
i ruku mu držimo ako i mre.

Treba nam i prevrat lepote:
mnoštvo cveća što nas preplavi,
čudo muzike što nam dušu obgrli
i vlastiti sjaj unutrašnje suštine.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.poet.hu/vers/222616

2016. október 21., péntek

Schrenk Éva Kedveseim – Dragi moji


Képtalálat a következőre: „schrenk éva kedveseim”

Schrenk Éva 1959. július 30. –

Kedveseim

Ha egyszer meghalok
az én sírom fölött ne sírjatok.
Nézzetek fel az égre;
a földre, a fákra,
egymás szemébe
s megtaláltok ott
ahol mindig is voltam
születésem előtt
fogantatásom pillanatában
s ahol most is vagyok.
Dragi moji

Budem li umrla
nemojte plakati iznad mog groba.
Pogledajte nebo,
zemlju, drveće,
okolo
i naćićete me tamo
gde sam oduvek bila
pre rođenja
u trenutku začeća
i gde sam i sada.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.poet.hu/vers/385