Dragana Tripković *** (Na kraju...) – *** (A végén...)

 

Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –

*** Na kraju se uvijek čuju ptice. Šarene, vesele, ptice iz egzotičnih predjela. Zavisi što je kome egzotično. Na kraju je riječ nebitna, zato što je forma, more je tu nešto sasvim drugo, i prisutno je samo vrijeme. Čini se da ptice ustvari pjevaju o nečemu čega malo imaju. O čemu ćeš pjevati ti?

*** A végén mindig a madarak hallatszanak. Az egzotikus vidék tarka, vidám madarai. De attól függ, egzotikus, kinek mit jelent. A végén a szó lényegtelen, csak forma, a tenger itt egészen más és egyedül az idő van jelen. Úgy tűnik, a madarak arról énekelnek amiből nekik kevés van. Te miről énekelsz? Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://sveske.ba/en/content/odabrana-poezija-dragana-tripkovic

Dragana Tripković Ostrvo – A sziget

Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –

Ostrvo Važno je zvati se tako kao ti. Onda možeš ukrstiti pogled sa putnicima na brodu, dok promiču pored tvog ostrva. Taj pogled je sličan samo po tuposti. Ostrva su pitanje izbora. Jutro je izmiješano pravilima nestajanja. Sva ta jutra i pravila služe da samo ubiješ dosadu… Ništa ne donosi tako ozbiljne zaključke, kao kad se nađeš ispred kapije straha. Važno je biti na ostrvu. Otud’ se bolje vidi, kaže Prospero. Melanholija te svakako sačeka, pa makar pala sa palminog drveta. Pravo u tvoj strah, pravo u tvoj zaključak. Važno je pristati sada na sebe. Ne pristati na ono Prije, niti ono Unaprijed. Sve ostalo su imena, ostrva, imena, ostrva, ostrva.

A sziget Fontos, hogy mint téged, úgy szólítsanak. Akkor, míg szigeted mellett haladnak el, nyugodtan tekinthetsz a hajón utazók szemébe. Az a tekintet csak tompaságában hasonló. A sziget választás kérdése. A reggel a tovatűnés szabályaival keveredik. Mindezen reggelek és szabályok csak unaloműzésre szolgálnak... A rettegés kapuja előtt hozott döntés súlya semmimáshoz sem hasonlítható. Fontos, hogy a szigeten légy. Onnan jobban látni, állítja Prospero. A búbánat mindenképpen vár, ha a pálmafáról is estél le. Egyenesen félelmedbe, egyenesen döntésedbe. Fontos, hogy jelen énünket fogadjuk el. Ne azt az Előzőt, sem a Jövendőt. Minden más csak név, sziget, név, sziget, sziget. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://okf-cetinje.org/dragana-tripkovic-stihovi-od-pijeska/

Dragana Tripković Grč – Görcs

Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –

Grč Nijema usta nad prostotom bez znakova kajanja i poštovanja. Gole misli obogaljene. Nepogrješivost bezličja turobno se poriče. Dobro mi je samoj... bez igdje ikog. Žao mi je što si lud. Ja te ne želim povrijediti. Duboki ponos davi osjećaj. To je vatra u snu, suluda želja, bezrazložan strah. Tiho iskazan vrisak ostavlja dodir u zaborav. U tebi ključa grijeh dok se pitam Kako da sačuvam mir Zatvoreno tijelo se našlo na otvorenom. Žena... kroz oči različitih ljudi. Bez izgovora, niko ne može da voli ono što sam Ja... onako kao ja.

Görcs Tisztelet és bűnbánat nélküli néma ajkak a közönségesség felett. A nyomorúság csupasz gondolatai. A jellegtelen csalhatatlanságát komoran tagadják. Jó nekem így egyedül... bárhol bárki nélkül. Sajnálom, bolond vagy. Nem akarlak megbántani. Büszkeség fojtotta érzelmek. Ködképben láng, esztelen kívánság, indokolatlan félelem. Tapintást az emlékezetből halk sikoly töröl. Míg magamtól kérdem nyugalmamat Hogyan őrizzem meg benned vétek forr A zárt test nyílt pályán találta magát. Nő... különböző emberek szempontjából. Nincs mentség, senki sem szeretheti azt ami Én vagyok... úgy ahogy én. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.sveske.ba/bs/content/odabrana-poezija-2-dragana-tripkovic

Dragana Tripković Ja sam ta – Én vagyok az

Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –

Ja sam ta Ja sam ona koju si odvikao od sna. Ona koja te ima kao izgovor svim odvratnim muškarcima, budućim. Upravo ta, koja ti nikad Nije laskala na glas. Jedna od onih koje ne možeš svrstati u svoje ljubavne podgrupe. Ja sam ta, apsurdna i luda, jedina koja ti je rekla da odeš, samo da bi nahranila svoju sujetu.

Én vagyok az Én vagyok az, akit leszoktattál az alvásról. Az, aki mementóként minden jövőbeli, útálatos férfiként megtartott. Pontosan az, aki hangosan sosem dícsért. Egy azok közül, akit egyetlen magad alkotott szerelemalcsoportba sem tudsz elhelyezni. Én vagyok az, a bizarr és bolond, az egyetlen, aki csak azért, hogy büszkeségét táplálja, azt mondta, távozz. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.sveske.ba/bs/content/odabrana-poezija-2-dragana-tripkovic

Dragana Tripković Muzika bez boje – Zene szín nélkül

Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –

Muzika bez boje Vrijeme i ja, neuzvraćena ljubav. Kao život sa nekim ko te ne želi. Zemlja bez čuvara, ljudi bez vođe. Tupa misao o svemiru, kao zaludan posao. Mogu li ponovo? Nisam baš mislila sad da se rodim!

Zene szín nélkül Az idő és én, viszonzatlan szerelem. Mint az élet olyannal, aki ne kíván. Föld őr nélkül, emberek vezér nélkül. Tompa gondolat az űrről, mint meddő munka. Tehetem-e még egyszer? Nem éppen arra gondoltam, hogy most szülessek! Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.sveske.ba/bs/content/odabrana-poezija-2-dragana-tripkovic

Dragana Tripković Umberto D. – Umberto D.

Dragana Tripković Cetinje 26. aprila 1984. –

Umberto D.

Čak i na petom spratu
katkad se čuju zvona
što vise o vratu
neke proljećne životinje.
Nedaleko od novih zgrada,
sagrađenih zbog popunjavanja prostora,
zbog sjevernih ljudi,
koji dolaze u grad kao poslije dugih i teških ratova,
nalaze se ciganske čerge.
To je novi polis.
To je grad sa bojama Amarkorda
i tugom Vitorija De Sike.
A niti je bilo ratova,
niti je bilo istorije,
samo dosta tuge.
Beskorisne tuge.

I jedan pas.

Izvor: http://okf-cetinje.org/dragana-tripkovic-stihovi-od-pijeska/

Umberto D.

Még az ötödik emeleten is

néha hallatszik a kolomp,

ha egy tavaszi állat

nyakában lóg.

Ezektől a térség kihasználtsága miatt,

az északról jött emberek miatt,

akik a hosszú, kimerítő háború után jöttek a városba,

épített épületektől nem messze,

cigánysátorok vannak.

Ez az új polisz.

Ez a város Amarcord színeivel

és Vittorio De Sica bánatával.

Pedig nem volt háború,

nem volt történelem,

csak keserűség.

Haszontalan keserűség.

Meg egy kutya.

Fordította: Fehér Illés