Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vercsek Györgyi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vercsek Györgyi. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. szeptember 14., hétfő

Vercsek Györgyi Két nap (emlék-töredék) – Dva dana (krhotina uspomene)

 

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Két nap (emlék-töredék)

Minden hétvégén
hazaengedtek.
Nekem is volt terítve,
bögre és kistányér.
Olyankor a nagy asztalhoz
ülhettem.
Csak két nap,
két nyugodt nap…
…ennyi jutott
egy hatévesnek.
Aztán jött a hétfő.
Megint menni kellett,
nem tudtam, még meddig.
Utáltam az egész helyzetet,
utáltam a nyomorult légkört,
a nővéreket, az orvosokat,
a gyerekeket…
…s talán magamat is…
A számba tömködött
gyógyszereket
összeszorított foggal
próbáltam kivédeni,
de „ők” voltak az erősebbek.
Segíteni senki sem tudott.
Segíteni senki sem akart.
Csak ritkán sírtam.
Volt egy orvos,
akinek néha
virágot szedtem
az udvar jobb oldali
emelkedőjéről.
Csak miatta
bírtam ki
a kínzó napokat…
Ő (H. R.) egészen
rendes volt velem.

 

Dva dana (krhotina uspomene)

Za vikende
uvek su me pustili kući.
Stol i meni je bio postavljen,
tanjir i šoljica.
Katkad i uz velik stol sam
smela sesti.
Tek dva dana,
dva mirna dana…
… jednoj šestgodišnjakinji
toliko je pripalo.
Posle ponedeljak je stigao.
Opet krenuti sam trebala,
nisam znala, dokle.
Čitavu situaciju sam mrzila,
mrzila sam bednu atmosferu,
sestre, lekare,
dece…
… možda i sebe…
U usta mi kljukane
lekove
stisnutim zubima
sam pokušala odbiti,
ali „oni“ su jači bili.
Niko nije mogao pomoći.
Niko nije hteo pomoći.
Retko sam plakala.
Bio je jedan lekar
kome sam koji put
sa uzvišice
iz desnog ugla dvorišta
cveće brala.
Mučne dane
samo zbog njega
sam izdržala…
On (R. H.) prema meni
sasvim pristojan je bio.
 
Prevod: Fehér Illés

 Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/4865-ket-nap.html


2018. június 10., vasárnap

Vercsek Györgyi A titok – Tajna


Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

A titok /Emlék-töredék/

Este volt.
Már feküdtem
a klórszagú ágyamban.
Mellettem
egy 13 év körüli lány,
de lehet, hogy idősebb volt,
már nem emlékszem.
Kapóra jött neki
a hallgatagságom.
A paplanja alól
előhúzta két kezét,
csuklóiból
sötétvörös vér
buggyant elő.
Nem lettem rosszul,
nem szóltam,
nem sírtam.
Másnap már
üres volt a lány ágya.
Engem hiába faggattak,
nem mondhattam semmit,
hisz csak egy
kisgyerek voltam,
egy meg nem értett
valaki,
valahol,
messze
az otthonától.
Tajna /Krhotina uspomene/

Veče je bilo.
Već sam
u krevetu mirisa hlora ležala.
Pored mene
devojka sa kojih 13 godina,
možda je i starija bila,
više se ne sećam.
Prijalo joj je
moje ćutanje.
Izvukla je ruku
ispod pokrivača,
iz njenih članaka
jarkocrvena krv
je tekla.
Nije mi postalo zlo,
nisam progovorila,
nisam plakala.
Drugi dan
njen krevet je već prazan bio.
Mene su zalud ispitivali,
ništa nisam rekla,
ta samo sam
dete bila,
jedna neshvaćena
osoba,
negde,
daleko
od svog doma.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/2903-a-titok-emlek-toredek.html

2017. november 6., hétfő

Vercsek Györgyi Szakadék – Provalija

Vercsek Györgyi portréja

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –


Szakadék

Szakadék szélén homályos alak,
körülötte fátyolos ködfalak.
Dermedten áll
és csak bámul maga elé,
nem akar már nézni
a múltja felé.
Szakadék alatt a mélység
tátongva várja,
vajon életének árja
merre lendíti,
lelkének gyengülő szele
merre repíti.
Csak áll és vár némán,
az idő oly csendben halad,
körülötte lassan oszladoznak
a halvány ködfalak.
Tisztábban látja már
a mélyülő világot,
még nem akar a sírjára
fehér virágot.
De továbbra is áll
és bámul az alak,
míg újra és újra
arra téved
az arany alkonyat.

Provalija

Tamna prilika je na rubu bezdana,
oko njega proziran zid privida.
Ukočeno stoji
u prazninu zuri,
na prošlost
više ne želi osvrtati.
Ispod bezdana
dubina ga čeka,
vir njegovog života
gde će ga strpati,
oslabljen vetar njegovog duha
gde će ga ostaviti.
Tek stoji i nemo čeka,
vreme tako tiho prolazi,
proziran zid privida
tako sporo razilazi.
Svet u nestanku
već bistrije vidi,
beli cvet
na svoj grob još ne želi.
Prilika i dalje stoji,
samo zuri,
a zlatan suton
oko njega
i dalje kruži.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=horvathzsoka&pid=168606&blog_cim=Vercsek%20Gy%F6rgyi

2017. március 10., péntek

Vercsek Györgyi Szellem-vonat – Voz duha

Vercsek Györgyi portréja

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –


Szellem-vonat

elmém sínjein
száguld a szellem-vonat
nincs végállomás
Voz duha

na šinama mog
uma voz duha juri
stanice nigde

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=786230588202293&set=a.756976697794349.1073741837.100004460767875&type=3&theater

2017. február 18., szombat

Vercsek Györgyi Miért én... – Zašto baš ja...

Vercsek Györgyi portréja

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Miért én...

Vajon honnan jöttem én,
s mit akart az élet velem,
amikor felcsillant
a csodákra epekedő
könnyes tekintetem.
Miért pont az a két sejt…
s miért nem a többi,
nem kérdezte senki,
hogy szeretnék-e
világra jönni.
Nos, jó ideje már,
hogy itt vagyok,
gondolkodom,
lélegzem,
dobbanok,
ameddig
a Föld
érdes
kérgébe
bele nem
roppanok.

(2017. 01. 20.)

Zašto baš ja...

Pitam se odakle potičem,
i život sa mnom šta je hteo
kad je moj čuda željan
suzan pogled
konačno zasjao.
Zašto baš one dve ćelije...
a ne one druge,
niko nije upitao
želim li
na ovaj svet doći.
Pa odavno
sam već tu,
razmišljam,
dišem,
koračam,
sve dotle
dok se u
hrapavu koru
Zemlje
konačno
ne stropoštam.

(20. 01. 2017.)

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző