Gulisio Timea Kendőzetlenül – Neprikriveno

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Kendőzetlenül Leleplezett trükk vagy. Rodolfó legalább előre szólt. Kezedet nézem. Nem tudom, mit várok. A simogatást úgyse szívből tennéd, És nem érdemlem a pofont. Gyengéden bűvölsz - Arab a fogatlan kígyót. Precízen szeletelsz - Hentes a húst. Megfontoltan léptetsz - Sakkozó a parasztot. Figyellek, mikor alszol. Hátha kiderülsz. Kár, hogy egy horkoló mágus se Varázsolhatja le magáról a maszkot. Nem bízok benned. Mert csalok.

Neprikriveno Razotkrivena majstorija si. Rodolfo je makar unapred upozorio. Gledam ti ruku. Ne znam šta čekam. Milovanje ionako ne bi od srca radio, A šamar ne zaslužujem. Nežno me čaraš – Arapin bezubu zmiju. Precizno me sečeš – Mesar meso. S preumišljajem mi određuješ korake – Šahist pešaka. Posmatram te, kad spavaš. Možda ćes se otkriti. Šteta, da ni jedan duboko zaspali mag Masku sa sebe čarolijom ne može skinuti. Ne verujem ti. Jer varam. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=42905

Zajácz Edina Világunk – Naš svet

Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –

Világunk Tizenhárom éve egy béna fiúval alszom ugyanabban az ágyban. Talán már nőről álmodik. Gyermekem. Istenem. Levegőm. Ránk szakadt pajtában az alkony, ma nyári nap, holnap jégeső. Egy lampionba gyűjtögetem sorba, ami lehetne, ami volna. Kétéves múlt, amikor ruhámban fényesre töröltem neki egy almát. Azóta tartom. Hiába nőtt ki bennünket tucatnyi nagykabát, sorban összehajtom, kicsit a nagyra, aztán vissza, mert egy kell, ami a könnyeket felissza. Bodzabokor mögött felejtett bújócska, a szobában néhány karcsú lány, pár üveg bor, egy bizonyítvány, egy mosoly. Egészen aprócska. Rajtam csüng szava, a ki nem mondott első. Dekor-ráció, mint a csöppnyi szájtól érintetlen emlő. Már nem aggaszt a halálközelség, csak nagyobbra növel, s ég bennem, akár a szeme. A bűntelen. Hogy megmaradjak átzuhanok rajta szüntelen. Megint, megint a holnaptól félek, hasogatják lampionunk szürke pengeélek. * Néha eszembe jut egy férfi, egy ölelés csak, egy inggallérnyi.

Naš svet Već trinajst godina krevet sa paraliziranom dečakom delim. Možda već o ženi sanja. Moje dete. Moj bog. Moj vazduh. Suton nas je u seniku uhvatio, danas sunce, sutra ledena kiša. U jedan lampio redam, šta bi se moglo da bi bilo. Dve godine je imao kad sam mu jednu jabuku sa keceljom izglancala. Od onda držim. Zalud nas je mnoštvo kaputa preraslo, sve sklapam, malen na velik, pa obrnuto, jer jedan treba, koji suze upija. Iza žbuna zove zaboravljena skrivalica, u sobi par vitkih devojaka, nekoliko flaša vina, jedna svedodžba, jedan osmeh. Neznatan. Njegova rečenica na meni visi, ona prva, neizgovorena. Deko-racija, kao od sićušnih usni netaknuta dojka. Blizina smrti više me ne brine, samo me uzdiže, u meni plamti, kao njegove oči. Oni nevini. I da opstanem neprestano preko njega padam. Opet se bojim od sutrašnjice, našeg lampiona siva sečiva kroje. * Koji put setim se jednog muškarca, tek jednog zagrljaja, kao da je kragna. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Rebeka Čilović Album za prognane (odlomci) – Száműzöttek albuma - részletek

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Album za prognane – odlomci Zagrizla bih jabuku koju Sam hiljadama godina prije Vidjela u tvojoj bašti Plašim se da su mi zubi slabi Pokušam li Ostaću ružna Ne znaš koliko sam puta Poželjevši tuđe Gubila Snagu Ujeda Sada me nudiš Šamaraš me svježe obojenom kosom Uzimaš eterično ulje I prosipaš ga po mom tijelu Želiš da izbrišeš starost vremena Ideš Kažeš Uzmi je Neće te valjda i ovoga puta kazniti Bog *** Kako sam se radovala Kada si shvatio da ću biti Prognana Kapke sam ti spržila poljupcima Odvela te do obale Svukla ti muškost Kaznila te Kastriraću ti grkljan Da nikada do mojih ušiju ne stigne Krik koji budi u meni Majku Za obezglavljene sinove *** Juče je udovica Sa prvoga sprata Skinula jabuku sa krova Slijepcu je bila svadba Nevjesta mu je bez ruku Kopala raku Svirači su pozvali narikače Tri Raspuštenice su se nevine vratile svom ljubavniku Fotograf je sliku rode poslao u svijet Okolo su starci milovali stomake *** Starija sam od zbira svojih godina Nosim sa sobom miris hotela U kojima nikada ne odsjedam Koraci bi me mogli odvesti do gradova Koje neću pronaći na mapi svijeta Pozajmljujem knjige sa posvetama Ne mogu da ih sve smjestim U trideset pet kvadrata Samujem na poslu kojeg nemam Bježim od poezije Ona me proganja Učim se da budem vješta Kada gost dođe Poslužim ga kafom I brinem jesam li je posolila *** Bila bih srećna da imam Pariz i vrijeme Posadila bih ruže i vrištala Para koja se izdiže nad Senom Natjerala bi me da raskopčam ogrtač Osjetila bih so koja podmlađuje dojke Na pijaci bih kupila drvenog konjića Sa njim bih prejahala vrijeme Treba mi Pariz sa kafićem u ulici Place de la Concorde Okružena grizetama koje kupuju hašiš od                                        direktora galerije Pljunula bih sliku Jer stihom ne mogu da platim piće Ustajem od radnog stola Vežem kosu u punđu Stežem Jako Pucaju vlasi i na tjemenu prave put Koji će me odvesti do Češke Kupiću danas drvenog konjića I staviću ga na radni sto Pokraj slike (naizgled) srećne žene

Száműzöttek albuma - részletek Abba az almába harapnék Amelyet évezredekkel ezelőtt Kertedben láttam Félek fogaim gyöngék Ha próbálkozom Csorba maradok Fogalmad sincs A másét megkívánva hányszor Gyengült Harapásom Ereje Most ajánlkozol Frissen festett hajaddal pofozol Illóolajat veszel Amivel testemet öntözöd Az eltelt időt akarod kitörölni Mégy Mondod Vedd el Az Isten ezúttal tán nem fog büntetni *** Hogy örültem Mikor felfogtam Elüldöznek Szemhéjadat csókjaimmal perzseltem A partra vezettelek Férfiasságod kitártam Megbüntettelek Gégédet kasztrálom Hogy azt a sikolyt Mely a lejezett gyerekek anyját ébreszti Bennem Fülem sosem hallja *** Tegnap az első emeleten Élő özvegyasszony A tetőről levette az almát Vak ember esküvője volt Sírját kar nélküli menyecske Ásta A zenészek siratóasszonyokat hívtak Háromat Szeretőjükhöz szűzen tértek vissza az elhagyottak A fényképész a világba a gólya képét küldte A környékben hasukat símogatták az öregek *** Éveim összegétől idősebb vagyok Az általam soha nem látogatott Hotelek illatát viszem magammal A térképen meg nem található városokba Vihetnek el lépteim Ajánlásokkkal ellátott könyveket kölcsönzök A harmincöt négyzetméterbe Nem tudom mindet elhelyezni Nemlétező munkahelyemen magam vagyok Menekülök a költészettől Üldöz Képezem magam ügyes akarok lenni Mikor vendég jön Kávéval kínálom És odafigyelek megsóztam-e *** Boldog lennék Párizs és az idő tulajdonosaként Rózsát ültetnék és visítanék A Szajna felett lebegő pára Felöltőm széttárására birna És megérzném a melleket frissítő sót A piacon falovat vennék Az időt azzal ugornám át Nekem Párizs a Place de la Concorde Utcán lévő kávézóval kell Tele szeretőkkel akik a galéria igazgatójától                                           hasist vásárolnak Képet köpnék Mert az italt verssorokkal nem fizethetem Elhagyom íróasztalom Hajamat kontyba kötöm Megszorítom Erősen Szakadnak a szálak és fejtetőmön utat nyitnak Amelyik Csehországba vezet Ma falovat vásárolok És íróasztalomra teszem A (látszólag) boldog asszony képe mellé Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://montenegrina.net/fokus/rebeka-cilovic-album-za-prognane/

Željko Krznarić Odlaziš – Távozol

Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –

Odlaziš Kažeš zauvijek uzimaš čak i onaj stari kaput koji je u ormaru visio iz čiste sentimentalnosti i rukavice između ostalog koje si nosila one hladne zime kad su ti samo oči bile tople ljubavi. Ova godina mora da je loše počela. Ima u tome nešto što nećemo nikad razumijeti ima tako nekih tuga koje ne osjetiš i koje te zateknu pri buđenju. I sad ti odlaziš. Nervozno pališ cigaretu okreni se još jednom i pogledaj me u oči, pogledaj u budućnost koja gori negdje daleko i reci pošteno od srca. Znaš i sama da takvih ljubavi nema na svijetu, i sad kad ideš izađi tiho na prstima pređi tih par koraka iz sadašnjosti, zaustavi vjetar, poneku sitnicu namjerno zaboravi da se možeš vratiti kad prođu godine i kad srce zbroji sve dobro i loše. Odlaziš Čak i to činiš na svoj profinjeni način. U sobi tišina. Samo neka pjesma na radiju, do pola izgorjela svijeća, vani prve pahulje snijega. Kraj kakav sam već negdje čitao u romanima blesav i nepotreban ubitačan  kraj koji ostavlja tragove godina će biti loša.

Távozol Azt mondod örökre még azt a szekrényben lógó nyűtt kabátot is elveszed csak úgy ábrándkergetésből és többek között azt a hideg télen hordott pár kesztyűt amikor szerelem-melengette volt a szemed. Ez az év kérlelhetetlenül rosszul kezdődött. Van valami abban amit sosem értünk meg létezik keserűség amit nem is érzel de ébredéskor tetten ér. És most távozol. A cigarettát idegesen gyújtod még egyszer fordulj meg és nézz a szemembe, a valahol messze lángoló jövőbe nézz és szólj tiszta szívből. Magad is tudod a világon nincs ilyen szerelem, és most amikor távozol csendben lábujjhegyen lépdelj tégy néhány lépést a jelenben, állítsd meg a szelet, néhány apróságot szándékosan felejts el hogy évek múltán mikor a szív minden jót és rosszat összead visszatérhess. Távozol. Még azt is a magad választékos módján teszed. Csend van a szobában. Csak valami dal a rádióból, félig égett gyertya, kinn az első hópelyhek. Valahol a regényekben már olvasott vég ostoba és felesleges halálthozó nyomokat hagyó vég rossz lesz az év. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.ezgeta.com/odlazis.html

Mišo L. Korać GIVE PEACE A CHANCE DAD – GIVE PEACE A CHANCE DAD

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

GIVE PEACE A CHANCE DAD DAJTE ŠANSU MIRU TATA Razrovan rov od silnih granata, okolo krv uz bezbroj rana, u džepu pismo na kojem piše "Tata dođi bar na dva dana". Sin Aleksandar sa suzom u oku i zbunjen šta je to riječ "sporadično" misli da negdje daleko na istoku kroz tatu ustao djeda lično... To više nije igra. to je košmar. to je obmana gje ljubav je dječija od mržnje odbrana "Tata ne brini biću uvijek dobar, al' molim te dođi bar na dva dana"... Aleksandra ispisuje pismo u sred rata "Čuvaj se, brine za tebe porodica, /Give peace a chance dad/ dajte šansu miru tata grli te tvoja djevojčica"... Razbukti rat u kojem nijesmo Balkansko beznađe razumjeli... Djeco, tata brani samo vaše pismo mir djetinji koji ste voljeli... Razrovan rov od ljutih  granata; okolo krv uz bezbroj rana u džepu pismo na kojem piše "Tata dođi bar na dva dana"... Poklon mojim citaocima svoj djeci svijeta koja ne znaju šta je rat i čekaju da im se tata vrati...Pjesma je iz zbirke Soliter u podrumu - izdanje Obodsko slovo CIP-885.1.2(02.053.2)-l Mišo L. Korać Cetinje... CB... Mišo L. Korać: Soliter u podrumu - Obodsko slovo Rijeka 2002.

GIVE PEACE A CHANCE DAD APA, ADJ ESÉLYT A BÉKÉRE Gránátok által szétlőtt fedezék, minden csupa vér, a zsebben egy levél „Apa legalább két napra gyere haza”. Sándor fia könnyes szemmel az „elvétve” kifejezéstől ingerülten azt hiszi valahol messze keleten apja nevében nagyapja kelt fel... Ez már nem játék. Ez ködkép átverés ahol a gyerekszeretet a gyűlöletből való menekülés „Apa ne félj jó leszek de kérlek legalább két napra gyere haza”... Levelét Sándor a háború kellős közepén írja „Vigyázz magadra, aggódunk érted /Give peace a chance dad/ apa adja esélyt a békére kislányod ölel”... Kitört a háború és a balkáni Kilátástalanságot nem értettük... Gyerekek, apa csak védi a megírt levelet a békét amit szerettetek... Gránátoktól által szétlőtt fedezék, minden csupa vér, a zsebben egy levél „Apa legalább két napra gyere haza”. Ajándék olvasóimnak és a gyerekeknek szerte a világon akik nem tudják mi a háború és apjuk visszatértére várnak... A vers a Toronyház a pincében kötetből való – Obodsko slovo CIP-885.1.2(02.053.2)-l Mišo L. Korać Cetinje... CB... Mišo L. Korać: Soliter u podrumu - Obodsko slovo Rijeka 2002. Fordította: Fehér Illés

Dijana Tiganj Bila sam – Voltam

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Bila sam 

Dijete što te sanjalo.

Djevojčica što te pred kućom čekala.

Sestra koja te molitvom čuvala.

Tvoje rebro.

Trbušna plesačica na čijim bokovima je počivao tvoj mir.

Ljubavnica. 

Konkubina koja se pretvarala u požudu.

Pokajnica. 

Grješnica.

Majka koja te u mukama rodila.

Robinja šta se pred tvoje korake prostirala.

Usputna zabava između dva dima.

Gorak ukus u ustima i gadljiva grimasa.

Amnezija.

Poništena poštanska markica.

Bila sam.

Nekad.

Izvor: autor

Voltam

Álmodozó gyerek.

Ajtó előtt rád váró kislány.

Érted imádkozó nővér.

Bordád.

Hastáncosnő akinek csípőjén nyugalmad nyugodott.

Szerető.

Sóvárgássá változott ágyas.

Vezeklő.

Bűnöző.

Téged gyötrelmek között szülő anya.

Lépteid alatt elterülő rabszolga.

Két füst között futó kaland.

A szájban keserű íz és visszataszító grimasz.

Amnézia.

Megsemmisített bélyeg.

Voltam.

Egykor.

Fordította: Fehér Illés

Janáky Marianna Találkozás – Susret

Janáky Marianna Hódmezővásárhely 1955. február 6. –

Találkozás megláttalak hat év után előttem álltál a metrólépcsőn hátrafordultál köszöntünk az emberek csurogtak lefelé a gumira rásült a cipőm alig tudtam lelépni de már nem szégyelltem hogy elhagytalak nem voltál egyedül megvastagodott derekamra gondoltam és feleszméltem huszonhét plusz hat év után az isten se emlékezhet hogy összeadott minket

Susret nakon šest godina sam te ugledala na stepenicama metroa ispred mene si stajao okrenuo si pozdravili smo se ljudi su prema dole kotrljali cipela mi se na gumu zalepila jedva sam zakoračiti mogla ali više se ne stidim što sam te napustila nisi bio sam na svoje zadebljalo stegno sam mislila i osvestila se posle dvadesetsedam plus šest godina ni bog više se ne seća da nas je spojio Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=31062